– Még sosem éltem át hasonlót. Egyelőre próbálom feldolgozni magamban a történteket, jelenleg itthon vagyok és maximálisan betartom az előírt óvintézkedéseket, de nagyon fájó, hogy a családom nem lehet velem, ők ugyanis nincsenek az országban – mondta vezetőedzőnk, Hornyák Zsolt, akit a rendkívüli helyzethez alkalmazkodva telefonon kerestünk meg. – Mivel legutóbb idegenben játszottunk, nem tudtak utánam jönni, várom, milyen további intézkedések lesznek. Senki sem számított egy ilyen járványra, nagyon szomorú a helyzet, de nincs mit tennünk, alkalmazkodnunk kell hozzá, meg kell küzdenünk a vírussal. A sport rendkívül fontos dolog, de most az életünk, a családjaink kerültek veszélybe szinte mindenhol a világon. Remélem, a lehető legtöbben megússzák a járványt, és minél kisebb kár esik az emberéletekben. Most a legényegesebb, hogy mindenki szigorúan betartsa az előírásokat – mi is ezt tesszük.

A szakmai munka hogyan folyik tovább az első csapatnál?

A cseh és a német mintát követve egyéni edzésprogramot írtunk elő a fiúknak, amelynek betartását folyamatosan ellenőrizzük, s természetesen a telekommunikációs eszközök segítségével napi kapcsolatban vagyunk velük. Meghatároztuk a futásmennyiséget, illetve azt, milyen erőfejlesztő gyakorlatokat végezzenek, azaz normál edzésterhelést kapnak a kényszerszünet alatt. Maradt még nyolc mérkőzés, továbbra is versenyben vagyunk a dobogós helyekért, leginkább a bronzéremért, úgyhogy azért van elég dolgunk – a stábnak is. Én sem álltam le, keresem az új lehetőségeket és elemzem az eddig történteket, sajnos itthon most van rá elég időm.  

A játékosok hogyan fogadták a szövetség döntését?

Már a Mezőkövesd elleni meccsek idején érezhetően aggódtak a családjaik miatt. Nagyon fontos, hogy most a szeretteik mellett vannak, együtt lehetnek velük, ami segíthet átvészelni ezt a nehéz időszakot, lelkierőt meríteni a járvány elleni küzdelemhez.

Mit gondolsz, mennyi ideig szünetel majd a bajnokság?

Nehéz erre mit válaszolni, nem véletlen, hogy a szövetség határozatlan időre függesztette fel a küzdelmeket. Szerintem legalább öthetes lesz a leállás, de csak akkor, ha nem rosszabbodik jelentősen a járványügyi helyzet. Mindez persze csak tipp: a környező országokban is nagyjából ennyi időre rendeltek el szünetet, de van, ahol teljesen leálltak. Nyilván minél hamarabb tudnánk folytatni, annál jobb lenne, de most nem ez a legfontosabb, hanem az, hogy a családjaink egészségesek maradjanak, s az ország, az emberiség a lehető legkisebb veszteséggel vívja meg harcát a járvány ellen.