Jakab János a bajnoki nyitányt jobban várta, mint a kerek évfordulót, de ezzel is megbirkózik. A felügyelőbizottság elnöke több mint húsz éve kötődik Felcsúthoz, amely a szíve egyik csücske. A másik a Budafoki MTE, ahol annak idején játékosként is megfordult, öt éve pedig a tiszteletbeli elnöki posztot is betölti. Az aktuális feladatok is szóba kerültek a születésnap alkalmából készült interjúnkban, amely még a budafokiak  Kisvárda elleni győztes bemutatkozó meccse előtt készült. 

– Kerek évfordulóhoz érkezett, a Budafok pedig 74 év után visszatérhetett az első osztályba. Várta már?

– Az utóbbit mindenképpen, az előbbit kevésbé. De eljött ez a nap is, tudomásul kell venni. Próbálom fiatalon tartani magam, hol a futballpályán vagyok, hol az uszodában. Sajnos hamarosan térdprotézisre lesz szükségem, de muszáj, mert szeretnék még meccsekre járni. Ami a Budafokot illeti, nem gondoltam volna egy évvel ezelőtt, hogy ennek a csapatnak máris sikerül feljutnia. Még két-három évet adtam volna magunknak, de aztán – némileg váratlanul – összejött, amit boldogan fogadtunk.

– Születésnapjára azért kívánna valamit?

– Mit is kívánhatnék? Tízgyerekes családból származom, én vagyok a legfiatalabb. Sajnos már sokan nem élnek. Három fantasztikus gyerekem van, mind sportoló. A lányom NB I-es röplabdás volt, az idősebb fiam NB II-ben futballozott, a fiatalabb pedig hét éve vízilabdázik a KSI-ben. Kerek az életem. A budafoki munka is nagyon kellemes légkörben zajlik. A szívem másik csücske Felcsút. Az első pillanattól kezdve, 1998 óta járok oda. Az egy másik szenvedély. Nem akarom összehasonlítani a kettőt. A Budafoktól tisztes helytállást várok, a Puskás Akadémiától kicsit többet. A szakmai stáb – kiegészítve Tóth Balázzsal, Komjáti Bandival és Hegedűs Bélával – jobban össze van hangolva, mint eddig bármelyik. Nagyon együtt van a brigád. A vezérkarról nem is beszélve. A tulajdonos az életét adná a klubért, az alapító is mindenre odafigyel. Ez az egység messzire repítheti a csapatot.

– November végén Puskás Akadémia–Budafok mérkőzést rendeznek a bajnokságban. Nem lesz furcsa, hogy a vendégdelegáció tagjaként látogat majd a Pancho Arénába?

– Érdekes lesz. Nem is tudom, hogy szurkolhatok-e egyáltalán. Lehet, hogy ki sem megyek a meccsre…Viccelek. Természetesen mindkét csapatnak drukkolok.

– Több volt akadémistánk mellett egy másik játékosunk, Skribek Alen is a Budafok együttesében szerepel - kölcsönben-, mit várnak tőle az első osztályban?

– Nagyon ügyes fiatalember, szép jövő áll előtte. Kezdi belátni, hogy az ő érdeke nem az, hogy állandóan kötényeket osztogasson. Hallgat az idősebbekre. Oláh Lóránt sportigazgató és Csizmadia Csaba edző ért a játékosok nyelvén. Alen nem sokáig lesz Budafokon. Ennek valahol nem örülök, de az ő élete. Még sokra viheti. Ez elmondható egyébként a szakvezetőinkről is.

– Öt éve fogott bele a budafoki projektbe, mostanra pedig NB I-es klubot vezethet. Ez nyilván nagy lépés. Elég, ha a költségek megugrására gondolunk.

– Nem szeretek a „biztos bennmaradásról” beszélni. Szeretnénk a képességeinkhez mérten jól szerepelni. Sose fogom azt mondani, hogy nekünk le kell győzni a Ferencvárost, a Fehérvárt vagy a Puskást. De szeretném, ha megnehezítenénk a dolgukat. A mi esetünkben is a nyugalmat tudom kiemelni. A tulajdonos mellett az MLSZ is támogat minket. Ebben az osztályban nem számítunk tehetősnek, de nem is kell több pénz, úgy vélem. Hogy hol végzünk, nem akarom megjósolni. Az infrastruktúrát folyamatosan fejlesztjük, hamarosan mindenki láthatja.

– Akadnak irigyeik a jelenlegi másodosztályban?

– Rég volt ilyen erős az NB II mezőnye.  Sok a néző, pozitív a sajtó is. Minden csapatnak szurkolok az NB II-ben. A Vasasért is szorítok, közel áll a szívemhez, még ha nem is örülnek most annak, hogy mi jutottunk fel.

– Jövőre lesz 40 éve, hogy egykori csapata, a Tatabánya legyőzte a Real Madridot. Szeretne még ahhoz hasonló sikert átélni?

– Persze. Az elmúlt években sok kupameccsen ott voltam, elsősorban a fehérváriakon. A nemzetközi tapasztalat terén van lemaradás, még kelet-európai szinten is. Sok csapat évről évre főtáblás. Azért a Fradi és a Fehérvár már átérzi, hogy milyen elvárásoknak kell megfelelni. Remélhetőleg a Puskás Akadémia is elmondhatja ezt magáról hamarosan.

– Eszébe jutnak néha azok az évek, amikor még játékos volt? Például amikor a Budafokkal kis híján feljutottak az első osztályba a hetvenes években.

– Nem szeretem azt hangoztatni, hogy mi volt az én időmben. Nagyon sok jó futballista volt, és más volt a futball övező légkör is. Több volt a néző, fontos lenne, hogy visszatérjenek. Gyönyörűek a stadionok a kormánynak köszönhetően. Ha elmegyek Mórahalomra, ötszáz fős lelátó fogad, gyönyörű füves pálya. De mondhatnám Dabast, Gyirmótot, Szombathelyt is. Nem beszélve a legszebbről, a Panchó Arénáról vagy a Puskás Stadionról, de akár Szegedet is említhetném, vagy a fehérvári stadiont, vagy a Fradiét. Öröm elmenni ezekbe a stadionokba, és ha a nézők visszatérnek, az hatással lesz a csapatok teljesítményére is.

Isten éltesse sokáig!!