Ha német középső védőnk NB I-es meccsszámát megszorozzuk kettővel, megkapjuk magyar szélsőnkét, azt megduplázva pedig csapatkapitányunké jön ki: ha mindannyian jubilálnak, hánynál tart a kapitány? – ehhez hasonló lehetne az alkalomhoz illő feladvány Thomas Meissner, Kiss Tamás és Szolnoki Roland esetében.

Utóbbi két játékos a Ferencváros elleni Üllői úti rangadón, Thomas nemrégiben, a Kisvárda otthonában ért mérföldkőhöz a magyar pontvadászatban. Labdarúgóinkat a jeles alkalomból az egyesület vezetése nevében Tóth Balázs klubigazgató köszöntötte.

„Nagyon gyorsan repül az idő, úgy tűnik, szinte tegnap volt, hogy nagyjából két évvel ezelőtt idekerültem. Nagyon hálás vagyok azért, hogy a klub bízik bennem, eddig remek időszakot töltöttem itt, remélem, párat rá tudok még tenni az ötven meccsre. Emlékszem, alighogy megérkeztem a csapathoz az edzőtáborba, már pályára is léptem a Kasimpasa ellen, aztán egy héttel később az Újpest elleni szezonnyitón is a kezdőcsapatban találtam magam. 3–1-re nyertünk, úgyhogy nem volt éppen rossz debütálás – mondta az ilyenkor szokásos ajándékok átvétele után Thomas Meissner. – Számomra a legemlékezetesebb mérkőzés a tavalyi, Kisvárda elleni 1–1-es döntetlen volt, ahol az utolsó előtti forduló utolsó percében az én gólommal sikerült egyenlítenünk, s persze a következő, Honvéd elleni meccs, amikor bebiztosítottuk a bronzérmet. Most pedig csak pár lépés választ el attól, hogy elérjük a célunkat és a tavalyinál is nagyobb sikert arassunk.”

Kiss Tamás annak idején az első 2000. január 1. után született labdarúgó volt, aki bemutatkozott az NB I-ben, s immár „századosnak” mondhatja magát. Tomi három évvel ezelőtt a Haladástól került a klubhoz, és mára ifjú reménységből meghatározó játékossá nőtte ki magát.

„Amióta itt vagyok, rengeteg szép élménnyel gazdagodtam, és hálás köszönettel tartozom azért, hogy a mai napig élvezem a bizalmat. Szép dolog a száz mérkőzés, szívesen emlékszem vissza például az első, az MTK-nak rúgott gólomra, de most nem a jubileum lebeg a szemem előtt, sokkal inkább az utolsó öt mérkőzés, hiszen nagyon fontos csatákat kell még megvívnunk. Egyébként sem szabad sosem megelégedni magunkkal, mindig többre kell törekednünk. Persze örvendetes, hogy húsz éves koromra ilyen mérföldkőhöz érkeztem, de a további kemény munka elengedhetetlen ahhoz, hogy mind csapatszintű, mind személyes céljaimat el tudjam érni. Annak idején is örömteli volt, hogy én voltam az első 2000-es első osztályú futballista, de tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy egyedül az edzéseken elvégzett munka, illetve a mérkőzéseken mutatott játék számít, csak ezekből profitálhatok” – nyilatkozta az örömteli alkalom kapcsán a fiatal támadó.

Míg gyors léptű szélsőnk még mindig csikónak számít, Szolnoki Roland tapasztalt harcos – a szó legnemesebb értelmében. Nem véletlen hát, hogy a Viditől hazatért egykori Puskás-akadémista egyből megkapta a csapatkapitányi karszalagot, s nagy munkabírásával és példás küzdőszellemével azóta is igazi vezére együttesünknek.

„Örülök, hogy elértem a kétszázat, hiszen azért ez már egy szép szám, de nincs megállás, folytatnunk kell csapatszinten is a munkát, és nekem is bőven akad tennivalóm, ha továbbra is jó teljesítményt akarok nyújtani hétről hétre – fogalmazott a 29 éves játékos. – Amikor a Puskás Akadémiához igazoltam, egy sérülés miatt több mint két hónapot ki kellett hagynom, így csúszott kicsit a debütálás, de végül eljött a pillanat, ami pont a Fradi elleni hazai meccsre esett. Maga a meccs is jól sikerült, hiszen hazai pályán Hegedűs Jani emlékezetes félpályán túlról szerzett szabadrúgásgóljával nyertünk. Védő vagyok, ritkán rúgok gólt, így a Kisvárda és az Újpest ellen szerzett találataimra nagyon szívesen emlékszem. Annak ellenére, hogy Svédországban a betegségek miatt nem úgy alakultak a dolgok, ahogy szerettük volna, a Hammarby elleni találkozót is említhetném, leginkább azért, mert az volt a klub első európai kupamérkőzése. Reméljük, ha idén ismét sikerül kvalifikálnunk magunkat a nemzetközi porondra, a következő szezonban már tudunk menni legalább egy kört.”