Figyelemre méltó teljesítményt tett le idén az asztalra a Puskás–Suzuki-kupára készülő U17-es csapatunk. A kiemelt csoport alapszakaszát mindössze egyetlen elveszített és tíz győztes mérkőzéssel nyerték meg a fiatalok, majd tavasszal az A csoportban már veretlenül, három döntetlennel és tizenegy győzelemmel lettek az ország abszolút bajnokai. A sikerhez természetesen nemcsak jó játékosok kellettek, de a megfelelő felkészítésük is – Mónos Tamás és szakmai stábja csillagos ötösre vizsgázott.

Testvércsapatunk, a Csákvár a mögöttünk hagyott szezonban éppenhogy ki tudta harcolni a bennmaradást az NB II-ben, s felfigyelve a Puskás Akadémián elért korosztályos eredményre, a szezon végén megkeresték Mónos Tamást, aki örömmel mondott igent, hogy edzői karrierje során először irányítson felnőttcsapatot – ennek apropóján beszélgettünk bajnok edzőnkkel.

Bajnoki címet ünnepelhettél az U17-tel, az utánpótlás után most jöhet a felnőttfutball. Hogyan tekintesz az NB II-vel járó feladatokra?

– Megmondom őszintén, váratlanul ért a felkérés, hiszen nem gondolkoztam a felnőttfutballban. Ha akartam volna, már válthattam volna korábban, de valahogy mindig elengedtem ezt a lehetőséget, nem is kerestem, és csak az utánpótlásban tervezgettem. U12 és U19 között oda-vissza kipróbáltam magam, tisztában vagyok a korosztályok sajátosságaival. Most viszont a lehetőség talált meg engem, ráadásul itt, helyben, Csákváron, nem is volt kérdés, hogy bele kell vágnom. Úgy érzem, felkészült vagyok, még úgy is, hogy tudom, az utánpótlás-bajnokságból az NB II-be váltani nagy ugrás. Úgy gondolom, hogy arra a tapasztalatra, amelyet eddigi pályafutásom során szereztem, lehet építeni.

Mi az, amit magaddal viszel az utánpótlásból a felnőttképzésbe? Mennyire leszel pedagógus a felnőttcsapatban?

– Úgy gondolom, mindenhol nagy szerepe van a pedagógiának. Egy jó öltözői hangulatot csak úgy lehet kialakítani, ha rendbe tesszük a fejeket. Ez nagyon fontos. Utánpótlásszinten nagyon kell figyelni a mentális tényezőkre, és sokat kell beszélgetni a gyerekekkel. Itt vegyes a társaság, sok a fiatal, de van pár idősebb, rutinosabb játékos is, akivel ugyanúgy meg kell találni a közös hangot. Fontos lesz, hogy felismerjük, mi lehet a felnőttek legideálisabb feladata a csapatban. Ők akár olyan pluszt adhatnak a fiatalabb játékosoknak a pályán, amit az edző a pálya széléről nem tud megadni, ugyanakkor nekem az lesz az egyik legfontosabb feladatom, hogy a rutinosabb játékosok és az edző tanítása jó arányban jelenjen meg a pályán és azon kívül is.

Úgy tudom, hogy a komplett U17-es szakmai stáb Csákvárra költözik. Így tudjátok majd a legtöbbet kihozni az NB II-ből is?

– Amikor három és fél évvel ezelőtt ide kerültem, akkor Burányi Tamással és Bajor Richárddal alkottunk egy stábot, s már egyből kitűnt, hogy egyet gondolunk, hasonlóan reagálunk bizonyos helyzetekben. Nyilván megvannak a vitáink is, de eszmecsere nélkül nem is menne jól, nem lehet mindenben egyetérteni. A fő csapásvonal kijelölésénél viszont megvan az összhang közöttünk. Ezért is ragaszkodtam ehhez a szakmai stábhoz, ugyanazok az elképzeléseink, ugyanaz a hozzáállásunk, képesek vagyunk együttműködni.

A csapat éppenhogy bent tudott maradni az NB II-ben, de sokan mondták, hogy ez a garnitúra többre hivatott. Melyek a célkitűzések?

– Először is fel kellett mérnem, hol tart a társaság. Két éve kiemelkedő eredményt ért el a csapat, tavaly viszont úgy tűnt, ha nyer a csapat, vonal felett, ha kikap, vonal alatt van. Úgy gondolom, hogy valahol a kettő között lehet az igazság. Reálisan nézve: a tabella közepén helyezkedhet el a gárda, egyelőre a 8-10. hely környékét célozzuk meg. Nyilván ahogy elkezdjük a munkát, láthatjuk majd, hogy milyen fejlődési területekre kell fókuszálnunk. Ami biztos, hogy még egy ilyen évet nem szabad produkálni, mert ez mentálisan is nagyon megterhelő, mind a játékosok, mind a vezetők számára kizsigerelő nyomást jelent. Szükséges fél év, hogy tisztábban lássuk, milyen lehetőségeink, esélyeink vannak.

Mennyire maradtok majd kapcsolatban az akadémiával?

– Úgy érzem, az az ember vagyok, akit elfogadnak az akadémián. Szerintem meg tudom találni a közös hangot mindenkivel minden területen, ez nagyon fontos számomra. Természetesen most valamennyire kiszakadunk az akadémia kötelékéből, de a játékosok nagy része oda kötődik. Számos célt tűztünk ki magunk elé. Először is szeretnénk jól szerepelni a bajnokságban, másodszor úgy akarunk építkezni, hogy akár a Puskás Akadémia FC és az NB I számára is felkészítsünk egy-egy játékost. Kiemelten fontos a labdarúgók úgynevezett fölfelé áramoltatása. Hiszem, hogy ezeknek a kihívásoknak meg tudok majd felelni.

Ha már felfelé áramoltatás: sok tehetséges fiatallal dolgoztál idén. Mit gondolsz, vannak olyanok az U17-es bajnokcsapatban, akik megállnák a helyüket a másodosztályban is?

– Van olyan játékos, aki készen állna arra, hogy szerepeljen az NB II-ben, de egy játékos fejlődésének folyamatában megvan az a pont, amikor igazán ideális a szintlépés számára. Egy U17-es játékosnak először az NB III-ban kell próbára tennie magát, utána vagy a felnőttcsapathoz kerülhet, vagy éppen Csákvárra. De ha most azt mondanák, hogy vigyek magammal két játékost, akkor tudnék neveket mondani, akik meg is állnák a helyüket. Nem mondom, hogy kezdő játékosok volnának, de a keretben ott lehetnének.

Idén újra megrendezzük a Puskás–Suzuki-kupát. Milyen érzésekkel köszöntél el a csapattól, tudván, hogy nem te irányítod majd az együttest az U17-es megmérettetésen?

– Mivel valóban váratlan felkérés volt ez a mostani, nagyon nem is volt időm gondolkozni ezen, egy olyan lehetőséget kaptam, amire rá kellett bólintanom. De persze sajnálom, hogy nem irányíthatom a csapatot a PSK-n, együtt kezdtük el a munkát, s arra,  ahogy dolgoztak egész évben, rendkívül büszke vagyok. Jó lett volna megnézni, hogy ugyanezekkel a gondolatokkal, ugyanezzel a bátor futballal nemzetközi viszonylatban hová is juthatunk. Amikor elköszöntem a játékosaimtól, láttam rajtuk, hogy kicsit megilletődtek, de úgy vettem észre, hogy örülnek a lehetőségnek, amit kaptam.

Nemsokára elkezdődik a felkészülésük a kupára. Rajtuk tartod a szemed majd?

– Természetesen. Megyünk edzőtáborba, de pont úgy alakul majd a program, hogy visszaérünk a kupára. Tervezem, hogy ellátogatok a mérkőzésekre, nem is bírnám ki, hogy nem lássam a srácokat élőben. Székely Gábor veszi át a csapatot, aki kiváló szakember. Amiben csak tudok, segítek neki.