Bizony nem a legszebb napjainkat éljük a Paks elleni összecsapások történetében: zsinórban három komoly vereséget szenvedtünk a tolnai zöldektől, noha tavaly februárban 3–2-re győzni tudtunk, Bognár György irányítása alatt ötből négyszer ők diadalmaskodtak. Dacára annak, hogy a múlt szezonban kétszer is alaposan helybenhagytak minket, végül csak meglett az ezüstérem, és bár az őszi szezonban elszenvedett 6–1-es hazai vereség is rossz élmény, a mostani ütközetnek úgy kezdhetünk neki, hogy csapatunk még mindig tartja a második helyet a tabellán.

Az összesített mérlegünk az első osztályban a negatív tartományba fordult, 21 bajnoki mérkőzésen nyolc győzelem mellett tízszer kikaptunk, háromszor megosztozkodtunk a pontokon. Ami az emlékezetes meccseket illeti, azok között érthető okokból inkább a tolnaiak tudnának csemegézni szélesebb mosollyal, legalábbis ha az elmúlt másfél évből válogatnak. A már eligazolt, korábban nálunk is megfordult Hahn János például bizonyára szép emléket őriz arról a meccsről, amikor tíz perc alatt szerzett mesterhármast ellenünk, majd végül négy gólig jutott. A Magyar Kupából viszont 2019-ben mi ejtettük ki őket Pakson Liridon Latifi triplájával úgy, hogy az első találkozón, sőt a második elején is náluk volt még az előny.

Az első mérkőzésünket a magyar élvonal újoncaként 2013 augusztusában játszottuk ellenük, és 4–1-re kikaptunk a Duna-parton. Náluk Szabó János és Windecker József maradt hírmondónak abból a csapatból, nálunk pedig Polonkai Attila azóta már a szakmai stáb tagjaként készül az összecsapásra, illetve akkori kapusuk, Molnár Péter mostanra akadémiánk kapusedzőjeként dolgozik, egykori védőnk, Tóth Balázs pedig a PAFC II másodedzője lett. Utóbbi névrokona, jelenlegi klubigazgatónk, Tóth Balázs szintén pályára lépett az első időkben a Paks ellen, kétszer gólt is rúgott nekik. Egyébként az egymás elleni bajnoki mérkőzések legjobb góllövőjének a PAFC mezében David Vanecek bizonyult öt góllal, míg az ellenfél játékosai közül a már említett Hahn János áll az első helyen, nem kevesebb, mint tíz találattal.

Utoljára a már említett tavaly februári mérkőzésen nyertünk ellenük, akkor az azóta már máshol játszó Antonio Mance, Kiss Tamás és a nemrég sajnos keresztszalag-szakadást szenvedő Jakub Plsek szerezte a góljainkat. Gól nélküli döntetlen egyetlen esetben született a közös NB I-es történetünk során, 2019 tavaszán, még Komjáti András vezénylete alatt ikszeltünk a zöldekkel. 

Hazai pályán továbbra sem rossz a mérlegünk, a mi pályaválasztásunk mellett lejátszott összecsapásokból hét győzelem és két döntetlen mellett mindössze kettőt veszítettünk el. Ami a péntek esti találkozót illeti: nyugodtan mondhatjuk, hogy győzelmi kényszerben vagyunk, azaz támadójátékunkat most sem adhatjuk fel, hátul azonban ellen kell állnunk Ádám Martinéknak.