Az első hivatalos labdarúgó mérkőzést 1912-ben rendezték Pakson, amikor a helyi diákcsapat a bölcskei „kollégákkal” mérte össze az erejét. Az első szervezeti forma a Paksi Atlétikai Sport Club volt, de a múlt század első felében még másik három labdarúgócsapat is működött a városban. Nem véletlenül szerepel a Paksi FC címerében az 1952-es dátum, ekkor alakult meg az egységes futballklub, Paksi Sportegyesület néven. Az első komolyabb siker 1976-hoz köthető, amikor a paksiak a Népstadionban 4–2-re verték a Sülysápot, és ezzel megnyerték a Szabad Föld Kupát. A zöld-fehérek 2006 óta az NB I állandó résztvevői, 2011-ben Ligakupát nyertek, a 2010-11-es idényben pedig bajnoki ezüstérmet szereztek. Az Európa Ligában sem vallottak szégyent, andorrai és norvég ellenfelüket simán búcsúztatták, a skót Hearts is csak 1–1-re volt képes ellenük itthon, Edinburgh-ban viszont 4–1-re kikaptak, így búcsúztak az európai porondtól.

A Paks hazai pályán igen veszélyes csapat, a Fehérvári úton senki sem mehet biztosra ellenük. Bajnoki harmadik helyezésük abszolút megérdemelt, 4 győzelem mellett 2 döntetlenjük és 2 vereségük van ebben az idényben. Ők a harmadik legtöbb gólt szerző csapat a Ferencváros és a Kisvárda után, de a védelmük könnyen zavarba hozható, ezt jól jelzi a 15-14-es gólkülönbségük. Leggólerősebb játékosuk a nyári szerzemény Varga Barnabás, aki már hat találatnál tart. Az idei szezonban eddig csak a Kisvárda és a Ferencvárost is legyőző Kecskemét tudott túljárni a Paks eszén, mindkét gárda 3–1 arányban bizonyult jobbnak. Van egy 2–2-es döntetlen a Vasas és egy 3–3-as remi a Honvéd ellen, emellett azt is fontos megjegyezni, hogy a Paksi FC minden meccsen lő legalább egy gólt. Legutóbb Mezőkövesden piszkítottak bele a vendéglátók terveibe, akik bár már az első percben vezetést szereztek, a fordulás után Varga Barnabás és Bőle Lukács tíz perc alatt megfordította az eredményt.

A paksiak viszonylag keveset igazoltak a nyáron, ám a kevés transzfer minőséginek bizonyult. Ilyen volt a válogatottba (is) berobbanó sikerember, a tavalyi NB I-es gólkirály Ádám Martin Dél-Koreába történő szerződése, kétségtelenül ő volt a legnagyobb „veszteség” a tolnaiaknál, habár anyagilag nyilván nem járt rosszul a klub. Bognár Dávid a Kozármislényhez, Bognár István egy ciprusi kitérő után Medgyes Sinannal együtt az MTK-hoz, Pethő Bence a Gyirmóthoz igazolt. Kölcsönadták a Dorognak Borsos Vilmost, a Siófoknak Debreceni Ákost és Nyári Patrikot, a Mosonmagyaróvárnak Dezamits Dominiket, a PMFC-nek Kesztyűs Barnát és Kocsis Bencét, az Ajkának Kovács Nikolaszt.

Az érkezők között „nagyot szólt” Hahn János hazatérése Dunaszerdahelyről, de a válogatott Kádár Tamás és a honvédos Bőle Lukács leigazolása sem sokkal kisebb fegyvertény. Megszerezték a Haladástól Debreceni Zalánt, a Gyirmóttól pedig a gólvágó Varga Barnabást. Visszatért siófoki kiküldetéséből Lorentz Márton és profi szerződést kötöttek két utánpótlás-játékosukkal, Ribár Milánnal illetve Volter Patrikkal.