– Csornán születtem, és már alsós általános iskolásként mindig a fiúkkal futballoztam együtt a testnevelésórákon, míg a többi lány általában kidobózott vagy kézizett – idézte fel a kezdeteket U19-es leánycsapatunk vezetőedzője. – Gyerekkoromban atletizáltam és kézilabdáztam is, de sokkal inkább a futball felé húzott a szívem – szerencsére a családom támogatta a foci iránti szenvedélyemet.

Kik voltak a futballista-példaképeid?

– A női foci akkoriban még nem volt annyira reflektorfényben, ezért leginkább a férfi labdarúgók pályafutását és játékát követtem hétről hétre, Zinédine Zidane, Andrea Pirlo és Xavi Hernández voltak a kedvenceim. Persze ez egyáltalán nem véletlen, hiszen magam is többnyire középpályást, illetve belső védőt játszottam.

Mikor lettél igazolt labdarúgó?

– Tizenkét-tizenhárom évesen, az ETO-nál. Hat évig voltam a győri csapat tagja, ezalatt végigjártam a korosztályos válogatottakat, majd tizenkilenc évesen Budapestre, az MTK-hoz igazoltam. Nagyon örültem a megkeresésnek, büszke vagyok arra, hogy bajnoki cím és Magyar Kupa-győzelem részese is lehettem. Nagyon jó közeg és nagyszerű játékosok voltak akkoriban az együttesnél, a válogatott keretének hetven-nyolcvan százalékát MTK-futballisták tették ki, jómagam is huszonháromszor szerepeltem címeres mezben.

Sőt, a légióséletbe is belekóstoltál…

– A kék-fehérektől kerültem külföldre, 2011-ben az izlandi Thróttur Reykjavík szerződtetett. Remek tapasztalatot jelentettek az ottani évek, hiszen teljesen másmilyen közegben próbálhattam ki magam. Izlandon a bajnokság április elejétől október végéig tart, lényegesebb különbség azonban, hogy arrafelé sokkal fizikálisabb és direktebb a futball, labdaszerzés után a passzok előrefelé irányulnak, sok a mélységi indítás és beindulás, a magas intenzitású futás, s ebből kifolyólag a párharcok dominálnak.

Egyértelmű volt, hogy a labdarúgó-pályafutásod befejezése után edzősködésre adod a fejed?

– Öten vagyunk testvérek, én vagyok a második legidősebb, így kislánykoromban sokszor vigyáztam a kisebbekre, és azóta is nagyon szeretem a gyerekeket. Úgy tűnik, ez kölcsönös, mert eddig bárhol fordultam meg edzőként, ők is kedveltek engem. Ugyanakkor kezdetben nem volt egyértelmű, hogy edző leszek, Izlandon kóstoltam bele a szakmába, ahol az U7-es, U9-es korosztálybeli kislányokkal foglalkoztam. Nagyon megtetszett a dolog, a B-licences tanfolyamot is ott végeztem el, most már A-licencem van, 2022 őszén kaptuk meg az oklevelet, többek között jelenlegi kollégáimmal, Krascsenics Petrával és Mészáros Dalmával együtt.

Milyen stílust preferálsz, illetve játszatsz a csapataiddal?

– Mindig is a proaktív futball híve voltam, azt vallom, hogy nekünk kell dominálnunk a mérkőzéseken. Az ellenfél tiszteletét elvárom a játékosaimtól, de azt is, hogy a mi kezünkben legyen az irányítás, ennek a szellemében igyekszem felkészíteni őket hétről hétre. A fizikumunkat is figyelembe véve – erre a kollégáknak is köszönhetően nem lehet panasz –, általában a magas letámadásra és labdabirtoklásra, illetve, ha van terület az ellenfél védelme mögött, gyors kontrákra is építünk. Ha labdabirtoklásról beszélünk, cél, hogy az ellenfél térfelén tartsuk és minél gyorsabban járassuk a labdát, labdavesztéskor az azonnali visszatámadást, illetve a direkt átmenetet követelem meg.

Kik azok az edzők, akiknek kiemelt figyelemmel kíséred a munkásságát?

– Josep Guardiola tevékenységét napi szintem követem, ő a Manchester Citynél remekül ötvözi a passzjátékon alapuló labdabirtoklást a direktebb elemekkel, attól függően, mikor mire van szükség. A barcelonai időszakában másfajta futballt játszatott a csapatával, hozzám inkább a mostani felfogása áll közelebb.

Hogyan kerültél a Puskás Akadémiára?

– A női szakágvezető, Halászi Kinga hívott fel, tájékoztatott arról, hogy edzőváltás lesz az U19-es csapatnál, és azt mondta, szeretnének velem leülni beszélgetni. Kingával a labdarúgópályáról ismerjük egymást, amikor én az MTK-ban futballoztam, ő az Astra játékosa volt. Mivel kulcsfontosságú számomra, hogy olyasvalamivel tölthessem az időmet, amiért maximálisan tudok lelkesedni, nagyon örültem a lehetőségnek.

Másfél hónapja dolgozol nálunk, milyenek az első benyomásaid?

– Úgy tűnik, a lányok fogékonyak az elképzeléseimre, rendkívül tanulékonyak, élmény velük együtt dolgozni. Amit hétközben gyakorlunk, nagy százalékban viszontlátom a mérkőzéseken, úgyhogy úgy vélem, jó úton indultunk el. Minden edzőnek kell, hogy legyen világos elképzelése arról, mit akar a jövőben megvalósítani – igyekeztem úgy tálalni a céljainkat az öltözőben, hogy azok motiválják a játékosokat, és az eddigi munka alapján úgy érzem, megfelelő az irány. Itt természetesen nem kizárólag a technikai, taktikai és fizikai fejlesztésről van szó, nekem az is küldetésem, hogy minél jobb embereket neveljünk. Ebből a szempontból is minden nap érzem, hogy ezekkel a lányokkal érdemes foglalkozni. Mindemellett elfogultság nélkül mondhatom, hogy a Puskás Akadémia női szakágának jelene és jövője is van, mert nagyon sok a tehetséges fiatal játékos, ezt az is bizonyítja, hogy az idén kupadöntőbe jutottunk. Személy szerint örülök, hogy megtalált az a feladatkör, amelyben kiteljesedhetem, és bízom benne, hogy hosszú távú lesz az együttműködés.