Túl vagy az ezredik játékperceden a Puskás Akadémia színeiben. A több mint ezerből melyik volt a legszebb perc?

– Jó kérdés. Az elmúlt időszakban a csapattal együtt kivettem a részem a hullámvasutazásból – voltak nagyszerű eredményeink és remek teljesítményeink, de bizony az is előfordult, hogy rosszul játszottunk. Nyilván nekem is időre volt szükségem ahhoz, hogy alkalmazkodjam a csapat játékszisztémájához, illetve a társakhoz, de fokozatosan egyre nagyobb szerepet kaptam, aminek nagyon örülök – igyekszem viszonozni a mester bizalmát a mérkőzéseken és az edzéseken is. A legszebb pillanatok egyike nyilván az volt, amikor a fehérvári bajnoki meccsen az első gólomat szereztem a Puskás Akadémia FC mezében, de nagyon szívesen emlékszem vissza Fradi elleni idegenben 2–1-re megnyert összecsapásra is, amelyen talán az egész szezon legjobb játékát nyújtottuk.

Tizenöt meccsen léptél pályára a Puskás Akadémia FC színeiben. Azt kaptad-e eddig a magyar futballtól, amit reméltél?

– Igen, a színvonalat illetően magas elvárásaim voltak, s az itt tapasztaltak nagyjából összhangban vannak az előzetes várakozásaimmal. Az összehasonlítási alapom nem túl nagy, hiszen ezelőtt csak Skandináviában játszottam, de azt nyugodtan kijelenthetem, hogy Magyarországon rengeteg a jó képességű labdarúgó, talán még több is, mint Svédországban vagy Norvégiában, ahol viszont nagyobb hangsúlyt fektetnek a taktikára – talán így írható le az alapvető különbség a skandináv és a magyar futball között.

A mi csapatunknak is a játéktudás a legfőbb erőssége?

– Kétségkívül vannak remek játékosaink, de akkor vagyunk képesek a legjobb teljesítményre, amikor létrejön a mentális egység, s képesek vagyunk az egyéni képességeinket száz százalékban a csapat szolgálatába állítani, és igazi közösségként küzdeni a pályán – a legutóbbi két találkozónkon is ez hozta meg a sikert. Ezentúl kiemelném a minket támogató csapat munkáját: az edzőktől az orvosokon, a masszőrökön, a szertárosokon keresztül egészen a szakácsokig mindenki azon dolgozik, hogy nekünk kizárólag a futballra kelljen összpontosítanunk.

A Mezőkövesd ellen láthatóan nagyszerűen megértetted magad Gruber Zsomborral és Jakov Puljiccsal, mindhárman fickándoztatok. Jó az összhang a támadószekcióban?

– Sokat játszom velük együtt, különösen Zsombival, mindkettőnknek bőven jutott játékidő az utóbbi hetekben. Jakovval szintén jól megértjük egymást, de ez ugyanúgy igaz Lamin Colleyra vagy Sahab Zahedire is. Én mögöttük játszom, így egymásra vagyunk utalva, ők a mozgásukkal, helyezkedésükkel tudnak teret nyitni nekem, én pedig igyekszem minél jobb labdákkal kiszolgálni őket. Olyan játékos vagyok, akinek szüksége van arra, hogy a körülötte játszók is jól futballozzanak, hiszen ritkán cselezek ki négy-öt védőt, sokkal inkább az összjáték az, amiben jó vagyok – mint említettem, ilyen szempontból egyikükre sem lehet panaszom.

A bajnokság hajrája a dobogóért folytatott küzdelem szempontjából is igen izgalmas. Hogyan látod az esélyeinket?

– Bár a bajnokság nagyon kiegyenlített, és bárki bármikor rabolhat pontot vagy pontokat bárkitől, szerintem jó sanszunk van arra, hogy odaérjünk a harmadik helyre. A Mezőkövesd ellen itthon például nyerni tudtunk, de idegenben kikaptunk tőlük, következő ellenfelünket, a Vasast eddig egyszer sem tudtuk legyőzni. Most két meccset sikerült megnyernünk egymás után, ami adott nekünk némi önbizalmat, de amint épp a piros-kékek ellen vívott összecsapások mutatják, a magyar ligában az utolsó helyezett ellen sem mehetsz biztosra. A lényeg, hogy mindig az előttünk álló feladatra koncentráljunk, és ne törődjünk azzal, mit játszanak a riválisaink, máskülönben könnyen elveszíthetjük a fonalat. Mindazonáltal remélem, mi kerülünk ki győztesen a versenyfutásból, hiszen az a célunk, hogy jövőre is ott legyünk az európai porondon.