Nemrégiben játszottad a századik bajnokidat klubunk színeiben. Hogyan tekintesz vissza a nálunk töltött időszakra?

– Nagyon gyorsan elrepült ez az öt év, amelynek számtalan boldog pillanata volt. A Puskás Akadémia saját nevelésű játékosaként tudom, hogy milyen címer van a szívem fölött, ennek megfelelően igyekszem teljesíteni. Aki ismer, tudja, hogy nagyon motivált vagyok, szeretek küzdeni, és ez így lesz a jövőben is.

Ez Pakson is látszott, hiszen társaiddal mindent megtettetek azért, hogy az utolsó fordulóban még legyen esély a dobogós helyezés megszerzésére.

– Készültünk rá, hogy nem lesz szép találkozó, tudtuk, hogy a Paks nagyon direkt focit játszik, rengeteg magas labdával, elöl két nagyon kellemetlen stílusú támadóval, valamint a második labdákra vadászó középpályásokkal, s rengeteg párharcot kell megvívnunk ellenük. Ennek megfelelő volt a csapat hozzáállása, ami meg is hozta az eredményt, az pedig külön pozitívum, hogy kapott gól nélkül hoztuk le a mérkőzést.

Feltehetően nem lesz könnyebb dolgotok az utolsó szalmaszálba kapaszkodó Honvéd ellen sem…

– A tizenkét csapatos bajnokságban évről évre láthatjuk, hogy a dobogós, illetve a kieső helyek sorsa az utolsó fordulóban dől el. A Honvéd az életéért küzd, de nekünk nem ezzel kell foglalkoznunk, hanem meg kell nyernünk az összecsapást, és bíznunk kell abban, hogy a Debrecen–Újpest mérkőzésen számunkra kedvező eredmény születik. Remélem, a Jóisten is velünk lesz, és odaérünk a harmadik helyre.