Nem szabad feladni a céljainkat!
Szezonnyitó interjút adott honlapunknak akadémiánk alapítója, Orbán Viktor. VIDEÓ.
⏲ 2023-07-27
Az interjút készítő Istenes László kérdésére Orbán Viktor először a Puskás Akadémia új idényéről beszélt, mondván, alapítóként nem folyik bele a napi munkába, de mint szülő a gyerekéért, felelősséget érez és aggódik az intézményért, és minden idénykezdet előtt leül beszélgetni a szakmai vezetőkkel, edzőkkel, akiket a beszélgetésben név szerint is méltat. „Minden évben tisztázni kell a célokat. Ami a bajnokságot illeti, nekünk egyetlen célunk van a helyezést illetően: ne essünk ki. Ez azért nagy dolog, mert közben azt akarjuk, hogy a csapatban minél több saját nevelésű játékos játsszon. És úgy nagyon nehéz benn maradni, hogy az ember két célt kombinál, hogy egyre több fiatal és saját nevelésű is legyen, meg ki se essen, mert a magyar bajnokság a tizenkét csapat miatt olyan, hogy a kiesés és az ötödik meg a harmadik hely között időnként 3-6-9 pont van csak, az két-három meccs. Tehát nagyon könnyű kizúgni az NB I-ből, miközben az ember azt gondolta, már az éremért küzd, aztán egyszer csak kieső helyen van. Nekünk akadémiaként különösen nehéz ilyen körülmények között beépíteni fiatalokat, nagy bátorságot és merészséget igényel az edzőtől. Ezért is tartjuk meg ilyen hosszú idő óta Hornyák Zsoltot, mert ő kombinálja legjobban ezt a »kockáztatok, de azért nem esünk ki« típusú edzői megközelítést.”
Mint mondta, Orbán Viktor örül neki, hogy egy évig még biztosan a klubnál marad Hornyák Zsolt, akivel szép eredményeket ért el a felnőttcsapat. „A második fontos dolog – folytatódik a beszélgetés –, ami az állandóságot illeti, hogy az akadémia mint egy gépezet, működjön, jönnek be a gyerekek, kezdik az iskolát, kezdik az alapozást, és elkezdődik a képzésük. Az akadémiai jelmondat továbbra is érvényes, hogy rendes embereket nevelünk, akik egyébként jó futballisták. Ez a legnehezebb korszak az ember életében talán, mindannyian emlékszünk az akkori hányattatásainkra, 18 és 19 év között jön be minden. Ugye, az iskola, a pályaválasztás, a lányok, a csapat, szóval ott összekeveredik minden, és nagyon nehéz az embernek helytállnia és megtalálnia a saját útját. Ehhez kell segíteni a fiataloknak; nem úgy, hogy helyettük hozunk döntéseket, mert akkor nem segítettünk rajtuk, akkor gyerekek maradnak még felnőttkorukra is, hanem segíteni, hogy ők hozhassák meg azokat a döntéseket, amelyekkel aztán irányítják a saját életüket. Ezek mind az állandó feladatok közé tartoznak itt, az akadémián.”
Az interjúban természetesen szóba került a Ferencváros váratlan európai kupabúcsúja, amellyel kapcsolatban Orbán Viktor elmondta, hogy bár a magyar futballban sok minden jobb, mint volt, azért még nincs minden a helyén.
„Az egyik legnagyobb probléma, hogy a gyerekek, mielőtt 12–13 évesen bekerülnek a futballakadémiákra, nem vérteződnek föl azokkal a természetes képességekkel, mint régen, ami persze nemcsak a futball problémája, hanem általános jelenség. A mamahotel, az az egész pátyolgatás, ami Magyarországon jellemző nagyon sok szülőre, a rengeteg kütyü, a különórák világa, ami a modern világnak a velejárója, ma nem segíti a magyar futballt. Tehát a magyar futballnak ebben a kulturális közegben egy sajátos, különleges szigetet kéne létrehoznia, sok száz és sok ezer kicsi klubbal és gyerekcsapattal és tornákkal, és ezt nem lehet az akadémiákról megszervezni, még csak a klubokból sem lehet.”
Ezzel a kihívással a Puskás Akadémia alapítója szerint az MLSZ-nek kell szembenéznie, amely a magyar futballpiramis csúcsáért, a válogatottért és éppen ezért a tömeges hátországért, a gyerekek képzéséért, versenyeztetéséért felelős. „A válogatott szintjén az eredmények jönnek is, tehát mindenki megsüvegelheti az MLSZ-t. Itt, lent viszont még nagyon sokat kell dolgoznunk.”
Ami pedig a Ferencváros kiesését illeti, az nagy lecke a magyar futballnak a miniszterelnök szerint. „Aki azt gondolja, akár vezetőként, akár szakmai igazgatóként, akár edzőként, képes arra, hogy mindig mindent ellenőrzés alatt tartson, hogy bizonyos lehetőségeket kizárjon a csapata életéből, az félreérti a futballt. A futball olyan, mint az élet. Mindig beesik valami, történik valami váratlan, amire nem gondoltál. Olyasmi is, amit nem tudsz megmagyarázni. Mert nekem mondhatnak, amit akarnak, olvasom az elemzéseket, hogy a Fradi tavaszi szezonjából következett, hogy... Ugyan már, hogy következett volna akármilyen rossz tavaszi szezonból az, hogy egy Feröer-szigeti csapattól hármat kapunk otthon?! Ez nem következik semmiből sem! Itt nincs összefüggés. Itt az van, hogy a futballban vannak megmagyarázhatatlan dolgok. És a Fradival is ez történt. A magyar futballra nézve egyébként ebből az a tanulság adódik – mert a Fradi majd a saját dolgát megoldja –, hogy nem jó, hogy csak egy nemzetközileg komolyan jegyzett csapatunk van. Mert ha az elesik – és mindig történhet a futballban ilyen, mint láttuk –, akkor ott maradunk egész őszre meg tavaszra komoly, nagy csapat nélkül. Tehát a magyar futball egyik nagy problémájára világít rá a Fradi kudarca, hogy nem lehet csak egy Fradi. Nekünk kell még egy vagy kettő, a Fradihoz hasonló költségvetéssel, játékosminőséggel és nemzetközi besorolással rendelkező együttes, amiből ha az egyik vagy kettő elesik, még mindig van egy harmadik, amelyik talpon marad. A magyar futballt csak a Fradit tudta abba a helyzetbe hozni, hogy azzal a tőkeerővel, szurkolói háttérrel, létesítményrendszerrel rendelkezzen, amivel vissza tud kapaszkodni Európa harminc legjobb futballcsapata közé majd – most éppen nem sikerült. De kell legalább még egy olyan csapatnak lenni, amely erre képes, de a legjobb lenne, ha lenne kettő. Most épp rossz irányba haladunk, mert a Videoton kiesett ebből. Ugye, a Videoton volt a Fradi mellett, helyett, után – mikor, hogy – az a csapat, amelyik helyt tudott állni biztosan, garantáltan eljutva egy bizonyos szintig. De valahogy föl kell növesztenie a magyar futballvilágnak magából még legalább egy nemzetközi együttest, hogy ne fájjon annyira – még egy magamfajta embernek, aki nem vagyok Fradi-szurkoló, nekem is fáj –, az egyetlen Ferencváros kudarca.”
Arra a kérdésre, lehet-e az egyik ilyen, a Ferencváros mellé felnövő klub a Puskás Akadémia, Orbán Viktor elutasító választ adott. „Nem, ezt mi nem tudjuk vállalni – szögezte le. – Ehhez történelmi gyökerek kellenek, ehhez nagy hagyomány kell, ehhez nagy klub kell: egy Debrecen, egy Újpest, egy Kispest, ha nem esett volna ki. Egy Győr, ha jobb állapotban lenne, amely mégiscsak volt már a BEK-ben a legjobb négy között, csak erre már kevesen emlékszünk, csak ilyen, magunkfajta öregek. A nagy klubok közül kell majd valakinek jönni. A Puskás ezt nem tudja vállalni. A Puskásnak azt a küldetést kell beteljesítenie, ami így is leköti minden erőnket, minél több tehetséges gyereket kiváló iskolai és szakmai háttérrel, a legjobb minőségű tudást nyújtva, nagyszerű volt futballistákkal, egyéni képzéssel fűszerezve eljuttassunk az NB I, a válogatott és a nemzetközi nagy bajnokságoknak a kapujába.”
Istenes László közbeszúrására, miszerint szabad-e feladni azt az egyelőre sajnos nem teljesülő célt, hogy a magyar klubok játékosainak többsége saját nevelésű fiatal legyen, Orbán Viktor határozott nemmel válaszolt. „Ha ezt a célt föladjuk, akkor az egész futballt, magyar futballt nem érdemes csinálni. Mert a magyar futball nem a szórakoztatóipar része. A futball komolyabb dolog ennél. A futball az életünk, a magyar ember életének a része, a nemzeti identitás része. Tehát mi nem szórakozni akarunk és tapsikolni a lelátón mindenfajta, messzi földről idefújt, ügyes játékosok játékán örvendezve, hanem mi a saját gyerekeinket akarjuk látni. A magyar gyerekeket, a magyar válogatottat, a magyar klubcsapatokat. Ha ezt föladjuk, akkor az egész futballnak nincs értelme, mármint a magyar futballnak. Legyen a csapat fele nagyon jó minőségű külföldi, de a másik fele saját nevelésű gyerek kell, hogy legyen. Most itt Hornyák mesternek sikerül ezt nagyjából beállítani” – méltatta a vezetőedző munkáját az akadémialapító, hozzátéve, hogy ha a külföldre került volt Puskás-akadémisták is rendelkezésükre állnának, nagyon erős lenne a keret. „A legjobbjaink külföldön vannak – monda. – Mert ha ők itthon lennének, akkor mi a Fradival pariban lennénk a bajnoki címért.”
A miniszterelnök össze is állított egy rögtönzött „all star” csapatot a korábbi Puskás-akadémistákból, amelyben ott lehetne szerinte Tóth Balázs, Szolnoki Roland, Spandler Csaba, Nagy Zsolt, Tamás Márk, Kleinheisler László, Zsótér Donát, Gyurcsó Ádám, Kiss Tamás, Komáromi György, Sallai Roland. „Tehát ha ők mind itthon lennének, akkor egy darab külföldire se volna szükségünk, a Puskás Akadémia versenyben lenne a bajnoki címért. De elviszik a legjobbjainkat, és nem is baj, hogy elviszik, mert a magyar futballnak arra van szüksége, hogy a legjobbak a csúcsbajnokságokban kapjanak nagyobb terhelést, nagyobb kihívást, és így tudják szolgálni a válogatottat.”
Ugyancsak szóba került, hogy a magyar futballakadémiák munkáját összefogó módszertani központot a Puskás Akadémia korábbi igazgatója, Liszkai Dezső immár a sportért felelős államtitkárság égisze alatt irányítja, Budapesten, ami személyi és strukturális változásokkal járt Felcsúton is, hiszen Tóth Balázs már nem csak a felnőttcsapat, hanem az akadémia munkáját is irányítja. „A módszertani központnak a helyszíne, ahol a munkát kell végezni, itt marad, a hivatalok mentek Pestre – magyarázta Orbán Viktor. – Tehát valóban kettéválasztottuk a Puskás Akadémiát és a kiemelt országos akadémiák működtetéséért felelős szakmai stábot. Nehéz döntés volt. Nem vagyok egyedül azzal a filozófiával, amely bizalmatlan a mindenkori bürokráciával szemben, különösen, ha sportról van szó, mert, ugye, se a szövetségben, se a minisztériumban futballt nem lehet csinálni. A futballt a pályán kell, a klubokban. Tudomásul kell vennünk, hogy mi nem futballhatóságok vagyunk, a szövetség sem az, és a minisztérium sem az, hanem szolgáltatóközpont vagyunk. Persze rendet kell tartani, ki kell írni a bajnokságot, bíróküldés van, fegyelmi eljárások és így tovább. De azért összességében nekünk az a dolgunk, hogy szolgáltatást nyújtsunk a kluboknak, hogy segítsük őket abban, hogy jó csapataik legyenek. Tehát nehéz volt a döntés, mert örültem annak, hogy a Puskás Akadémia meg az akadémiák minőségbiztosítását végző módszertani központ egy helyen van, de megölt már bennünket, a Puskás Akadémiát lassan agyonnyomta. Mert a határon túli magyar csapatokkal való foglalkozás is itt volt meg a módszertani központ is, ami tíz magyar akadémiának a munkáját van hivatva segíteni. Úgy láttam, ez most már az itteni munkának a rovására megy. Tehát arra jutottunk, jobb, hogy ha ezt leválasztjuk. És miután ezt a munkát Liszkai Dezső végezte az elmúlt évek során, az volt a logikus, hogy az ő kezében is maradjon. Ezzel elvesztettünk két-három nagyon jó embert, mert még elvitt magával két egészen kiváló szakembert, és így jött létre egy jó kis nukleusz ott, a minisztériumban, meg most még, látom, Szalai Ádámot is leigazolták. Az legalább akkora igazolás, mint Szoboszlai Dominiké, szerintem. Úgyhogy az év egyik igazolása itt van Magyarországon. Ők lesznek azok, akik segítik majd az akadémiákat, mi meg foglalkozhatunk a saját csapatainkkal. Úgy voltam vele, ha már külön kell választanunk az akadémiák módszertani központját meg a határon túli magyar csapatokkal foglalkozás munkakörét meg a Puskás Akadémiát, akkor oldjunk meg itt egy régi dolgot is, hiszen itt először volt meg az akadémia, és utána jött az NB I-es csapat. Ezért az NB I-es csapat szakmai elvárásai nem jelentek meg az akadémián, mert az akadémiának saját utánpótlás-nevelési szempontjai voltak. Ami helyes, de az az egészséges, hogy ha folyamatosan van fölülről, egy NB I-es csapat részéről szakmai kihívás, kontrollellenőrzés, a bukás lehetősége, a hibák ott derülnek ki, meg ott látjuk, mi az, ami jó. De nálunk ez külön volt. És ez hátránya volt most már az utóbbi két-három évben a munkánknak, és most, hogy úgyis hozzá kellett nyúlni a működési rendszerünkhöz, az volt a jó, hogy ezt Tóth Balázs szakmai igazgató úr elvállalta.”
A teljes beszélgetés: