A tavaly őszi, görögök elleni meccs után ismét tagja vagy a válogatott keretének. Meglepett a meghívó?

– Aznap reggel már volt egy jó hírem, a nővéremnek megszületett a harmadik gyermeke. Úgy látszik, az örömteli esemény további pozitív hullámokat gerjesztett, egész délelőtt remek hangulatom volt, aztán jött a kerethirdetés… Most tértem vissza a sérülésemből, csak reménykedni tudtam benne, hogy jön a meghívó, nagyon meglepett és boldog voltam, amikor megérkezett.

Tényleg meglepődtél?

– Igen, ugyanis a visszatérésem óta még nem voltam kezdő. Bár úgy érzem, egész jól szálltam be, azért még jócskán van meccshiányom. Mindenesetre nagyszerű érzés, hogy Marco Rossi számít rám, amit ezúton is nagyon köszönök neki. Egyébként a mosonmagyaróvári kupameccs után felhívott, és érdeklődött, milyen volt ismét játszani, de mégis inkább csak titkon reméltem, hogy ott leszek a meghívottak között.

Ráadásul most már egy honfitársadtól kaptad az invitálást…

– Bár már megírtam neki, ismét megragadom az alkalmat, hogy gratuláljak neki és Cosimónak a magyar állampolgársághoz, mindketten nagyon megérdemlik. Amúgy meg könnyű nekik, a nemzeti színek ugyanazok, csak a sorrend más… (Nevet.)

A sérülésed után a Magyar Kupában kaptál először szerepet, majd bajnokikon is, legutóbb egy egész félidőt végigjátszottál. Hogyan érzed magad a pályán?

– Köszönöm, jól. A fizikai kondícióm már szinte teljesen visszajött, azonban bármilyen jó edzésmódszerek vannak is, az éles szituációkat nem tudjuk tökéletesen modellezni, szóval a meccsrutin még hiányzik. De emiatt sem aggódom, ahogy egyre több percet kapok, a formám is egyre jobb lesz. A ZTE ellen azt éreztem, hogy az állóképességem megvolt, de választhattam volna higgadtabb megoldásokat is.

Hét hónap játék nélkül nagyon hosszú idő…

– Valóban, márciusban, az Újpest elleni kupameccsen játszottam utoljára, a pályafutásom során ennyit még nem kellett kibírnom futball nélkül. De visszatekintve is csak a pozitívumokra gondolok, mert csak ez visz előre.

A Kisvárda elleni meccsen már az első perctől összeáll a Brandon Ormonde-Ottewill–Nagy Zsolt balszárny?

– Még nem tudjuk, de azért dolgozom edzésen, hogy elnyerjem a bizalmat, és bekerüljek a kezdőbe. Keményen dolgozom minden nap, s remélem pénteken már a kezdőcsapat tagjaként tudok kifutni a pályára. Amikor a Zete elleni meccsen beálltam, akkor is ez volt a felállás, nem volt rossz, de biztos vagyok benne, hogy lesz ennél jobb is.

Pénteken ezer sebből vérző ellenfél érkezik hozzánk: az ősszel még csak idegenben játszottak, egymás után öt meccset veszítettek el, edzőváltáson estek át – tényleg az ilyen rivális a legveszélyesebb?

– Bizonyos szempontból mindenképp, hiszen egészen biztos, hogy minden erejükkel azon lesznek, hogy kikapaszkodjanak a gödörből. Néztem a Fehérvár elleni bajnokijukat, az első félidőben kifejezetten jól játszottak, szép gólt is lőttek. A második félidőben aztán a Vidi föléjük kerekedett – remélem, nekünk ez már az elején sikerül. Az első perctől fogva mi akarjuk diktálni a tempót, az, hogy ők mivel rukkolnak elő, majd kiderül, mindenesetre nagyon szeretnénk már megszerezni az első hazai győzelmünket.