Júniusban a Honvéd ellen te szerezted az U19-es bajnoki címet jelentő gólt, most Azerbajdzsánban pedig a te tizenegyeseddel egyenlítettünk a Youth League-meccsen. Mondhatjuk, hogy a fontos gólok embere vagy?

– Azért még nem így gondolok magamra, de kétségtelenül örülök, hogy pont ilyen meccseken sikerült a kapuba találnom. Az a célom, hogy minden mérkőzésen úgy teljesítsek, hogy a csapat hasznára legyek, ha pedig gólokkal is tudom segíteni a társaimat, annak csak örülni tudok.

Mindenesetre komoly kereslet van az olyan védőkre, akik az ellenfél kapuja előtt sem szeppennek meg…

– Kétségtelen, hogy ha többször eredményes vagyok, azzal fel tudom hívni magamra a figyelmet, hiszen velünk, védőkkel szemben általában nem az az alapelvárás, hogy termeljük a gólokat. Viszonylag ritkán, leginkább a pontrúgásoknál kerülök a rivális kapujának közelébe, de ha ott vagyok, akkor igyekszem kihasználni a lehetőséget, és úgy támadni a labdát, hogy be tudjak találni.

A gólérzékenységről már beszéltünk – ha ezen túl meg kellene nevezni a legnagyobb erősségedet, mit említenél elsőként?

– A higgadtságot. Nagyobb nyomás alatt is mindig a legjobb opciót keresem, nem szeretem vaktában elrúgni a labdát, inkább igyekszem megjátszani. Szeretem, ha sokat vagyok játékban, ám ez nem mehet a csapat teljesítményének rovására, számomra az az ideális, ha egy-két érintésből ki tudjuk hozni a labdát, és minél előbb fel tudjuk építeni a támadást.

Mi az, amiben a legtöbbet lehet előrelépned?

– Úgy érzem, fizikálisan még nagyon sokat kell fejlődnöm, pár kiló izmot még magamra kellene pakolni, illetve azon dolgozom, hogy fejben minél összeszedettebb, minél precízebb legyek az edzéseken és a mérkőzéseken, mert azt szeretném, hogy minden döntésem tökéletes legyen – ezt persze nem könnyű megvalósítani, de törekedni kell rá. Az NB III-es csapat vezetőedzője, Vanczák Vilmos is sokat segít, terelget a felnőttfoci felé, arra ösztönöz, hogy minél gyorsabban gondolkozzam, és több lépésre előre tudjam, mi következik játékban.

Vili bá' hetvenkilencszeres válogatott, de az első csapatban is van pár tapasztalt belső védő, akitől szintén érdemes ellesni ezt-azt. Van mentorod a bekkek közt?

– Igen, leginkább Wojciech Golla szokott ellátni tanácsokkal, mind a pályán, mind a konditermi edzéseken. Ezért nagyon hálás vagyok neki, és igyekszem megfogadni az „intelmeit”. Egyébként szeretek tanulni, magamtól is szívesen figyelem, hogy ő, illetve Patrizio Stronati milyen megoldásokat választ a pályán.

Hornyák Zsolt nemrégiben egyik nyilatkozatában kiemelt, mondván, hogy te vagy az a játékos, akit mielőbb be szeretne építeni az együttesbe. Milyen érzés volt ezt hallani a nagycsapat vezetőedzőjének szájából?

– Nagyon jólesett, de ez egyben felelősség is, hiszen mindent meg kell meg kell tennem, hogy ez sikerüljön, és a jövőben az első csapatban is alapemberként lehessen számítani rám. De ne szaladjunk ennyire előre, jelenleg az első számú célom ugyanis az, hogy be tudjak mutatkozni az NB I-ben, majd szépen gyűjtögessem a játékperceket.