Amióta visszajutott az NB I-be a Kecskemét, először győztünk ellenük. Volt nagy öröm a végén?

– Igen, hiszen, ha jól emlékszem, az első évben volt két döntetlenünk és egy vereségünk ellenük, nyár végén pedig 4–1-re kikaptunk tőlük, szóval volt miért revansot vennünk. Most sikerült visszavágnunk, de nemcsak ezért voltunk boldogok, hanem azért is, mert igen sűrű az élboly, nagy szükségünk volt a három pontra ahhoz, hogy dobogóközelben maradhassunk.

A gólvonalról nézve mennyire volt nehéz a múlt heti találkozó?

– Az első félidő azért volt nehéz, mert jóformán semmi teendőm nem akadt, mindössze egy szögletet rúgott az ellenfél – ilyenkor még inkább észnél kell lenni. A második félidő eleje „kapusbarátabb” volt, rövid időre benyomtak minket a kapunk elé, akkor védenem is kellett – lehet, hogy furcsán hangzik, de jobban szeretem, ha van dolgom. Aztán két további góllal sikerült lezárnunk meccset, bár úgy vélem, ez már az első félidőben is megtörténhetett volna, ugyanis megvoltak hozzá a helyzeteink, és ráerőltettük az akaratunkat a Kecskemétre.

Az őszi utolsó felvonás következik, a kiesőjelölt Kövesd ellen kötelező a győzelem?

– Biztos, hogy nem lesz sétagalopp, legfőképpen az elülső négyesükre kell odafigyelnünk, ők életveszélyesek, Sztefan Drazsics, Cseri Tomi, Molnár Gabi vagy éppen David Babunszki bármilyen helyzetből képes betalálni. Idegenben talán nem próbálnak olyan kombinatív futballt játszani, mint odahaza, inkább a védekezésre és az ellentámadásokra fektetik a hangsúlyt. Nekünk azt a játékot kell játszanunk, mint a Kecskemét ellen az első félidőben, akkor nem lehet baj. Helyzeteink egészen biztosan lesznek, azokat be kell rúgni, hogy az utolsó percekben már ne kelljen idegeskedni.