
Csúcstámadás
U15-öseink útra keltek, hogy meghódítsák az 1800 méter magas Hochkart.
⏲ 2024-01-12
„Nem hinném, hogy bárki is belekóstolt volna az igazi életbe, amíg nem volt síléc a lábán” – mondta Andrew Irvine, aki a Mount Everestet elsőként meghódítók egyike volt. Az ő olvasatában növendékeink most aztán valóban megízlelhetik az élet zamatát, ugyanis egy hosszú hétvégét töltenek el Alsó-Ausztria pazar síparadicsomában. Az U15-ös fiúk és lányok Hochkar lankáit vették célba, hogy elsajátítsák az úgynevezett rézsút siklás vagy épp a hóeke fortélyait. A Keleti-Alpok vadregényes vidéke komoly bátorságpróba elé állítja a fiatalokat, akik – túl azon, hogy a rendhagyó csapatépítő programnak köszönhetően igazi közösséggé formálódhatnak – a sítáborban még a mozgáskultúrájukat sem épp a számukra megszokott módon fejleszthetik. A csapatokat kísérő vezetőedzők egyenesen az osztrák hegyekből adtak gyors helyzetjelentést.
Szalkai Kitti: „A megérkezésünket követően azok is megkapták a sífelszerelésüket, akiknek nem volt sajátjuk, majd máris elkezdődtek az oktatások. Tudásuk alapján csoportokra bontották a gyerekeket, akik közül néhányan a snowboardot választották. Remek a hóhelyzet, bár hideg van, napos idő várható. Kiválóan szolgálja a csapatépítést ezt a program, de azért is hasznos, mert fegyelmezettséget kíván, oda kell figyelni az oktatóra ahhoz, hogy tanuljunk, így a végére már egész jó kis alapot kapunk majd, s az sem utolsó szempont, hogy másfajta mozgást tanulnak a játékosok, amelynek köszönhetően a koordinációjuk sokat fejlődhet. Hatalmas élmény ez a gyerekeknek, főleg azoknak, akiknek még soha nem volt lehetőségük síelni.”
Kiss Márton: „A sítábornak hála kicsit kiszakadtunk a hétköznapokból, lazább a gyeplő, nem annyira edzőtábor »feeling«, sokkal inkább tábori hangulat uralkodik, hisz épp az a lényeg, hogy a gyerekek jól érezzék magukat, sajátítsák el a síelés, egy új mozgásforma alapjait. Azok, akiknek már volt némi tapasztalatuk, rögtön az első nap a pályán voltak, azok pedig, akik most kezdtek ismerkedni ezzel a sporttal, egyelőre még a gyakorlópályán próbálgatták magukat. Az oktatók megdicsérték a gyerekeket, fegyelmezett, szervezett társaság vagyunk. Ez a program arra is szolgál, hogy összehozza a srácokat. Többen alszanak egy szobában, esténként együtt játszanak, oldott a hangulat, azok is nyitni kezdtek a társak felé, akik csak nemrég érkeztek a csapathoz, beszélgetnek, nevetgélnek, jól érzik magukat. Jó kis tapasztalat ez mindannyiuknak.”
