Múlt pénteken gyakorlatilag lefutballoztuk a Fehérvárt, mégsem sikerült győznünk. Milyen érzések voltak bennetek a hármas sípszó után?

– Nyilván nagyon készültünk arra a találkozóra, és meg szerettük volna nyerni, úgyhogy a lefújást követően mindenkiben volt csalódottság jócskán – a pontok tekintetében a döntetlen majdhogynem vereséggel ért fel. Rengeteg olyan helyzetünk volt, amelyeket illett volna gólra váltani, a Vidinek pedig lehetősége sem volt, jellemző, hogy Pécsi Árminnak a második félidő hosszabbításáig nem volt védenivalója… A mutatott játék mindenesetre biztató volt, erre építhetünk.

Abban, hogy így alakultak a dolgok, komoly szerepe volt a másik kapusnak, Tóth Balázsnak is, akinek viszont jócskán akadt dolga a mérkőzésen… A lefújás után gratuláltál az egykori csapattársnak?

– Természetesen a meccs végén váltottunk pár szót, ebbe belefért a gratuláció is. Nyugodtan állíthatjuk, hogy ő volt a mezőny legjobbja, hiszen több bravúrt is bemutatott – jó lett volna, ha úgy véd nagyokat, hogy közben azért kap egy-két gólt is…

A Kecskemét következik a sorban, az ősszel 3–0-ra vertük őket idehaza, idegenben viszont utoljára 2014-ben sikerült nyernünk ellenük. Most összejöhet?

– Talán nem is kell mondanom, hogy a Kecskemét ellen mindig kiélezett mérkőzéseket vívunk, hiszen az NB I-ben ez szinte minden találkozóra igaz. Játékban szerintem rendkívül jók voltunk az elmúlt két összecsapásunkon, nagyon sok helyzetet tudtunk kidolgozni, egyedül a befejezések hiányoztak. Szuper lenne, ha most két lehetőségből két gólt tudnánk szerezni, de már azzal is elégedettek lennénk, ha a legelsőből betalálnánk, hiszen akkor egy számunkra kedvező meccskép alakulhatna ki. Bízom a csapatban, abban, hogy mindenki átérzi ennek a meccsek a súlyát. Nagyon szoros a mezőny, a Kecskemét három ponttal van mögöttünk, hinnünk kell abban, hogy nyerünk és odaérünk a dobogóra. De erről nem csak beszélni kell, hanem tenni is érte a pályán. Nekünk kell játszanunk, nekünk kell bonyodalmakat okoznunk a kecskemétiek fejében, és nekünk kell berúgnunk a ziccereket.

Jelenleg hat pont a hátrány a harmadik helyezetthez képest. Behozható ez hét forduló alatt?

– Abszolúte. El kell kapnunk egy lehetőleg minél hosszabb győztes szériát, aztán meglátjuk, hogy mindez mire lesz elegendő.

Ha esetleg beállítanánk, vagy megdöntenénk a saját rekordunkat, ami zsinórban öt győzelem, az elég lenne a harmadik helyhez?

– Úgy gondolom, igen.