Az utóbbi időben a gólok terén jeleskedtél, az MTK ellen viszont egy olyan zsugát adtál „balküllővel” a második gólunk előtt, amely egy brazil szélsőnek is díszére vált volna…

– Örültem az gólpassznak, de leginkább annak, hogy harmadszor is sikerült legyőznünk az MTK-t, és mindannyiszor fölényes győzelmet tudtunk aratni. Gólszerzési lehetőségem is volt, de kissé elkapkodtam a helyzetemet. Az viszont remek, hogy már a huszadik percben 3–0-ra vezettünk, s ezzel a sikerrel bebiztosítottuk a kupaindulást.

Kilenc gólod van a bajnokságban, ami megsüvegelendő, de egy kerek szám mégiscsak jobban mutatna, nemde?

– Így van, már a kék-fehérek elleni mérkőzés előtt átvillant az agyamon, hogy remélem, elérem a tíz találatot, de a gólok tekintetében így is ez az eddigi legjobb szezonom. Vezetem a házi góllövőlistát, élvezem a futballt, hajtok érte, hogy meglegyen a tizedik. De addig még ott van a keddi válogatott kerethirdetés, remélem számít rám a kapitány, hiszen az volt az álmom, a célom, hogy ott legyek az Európa-bajnokságon.

Egy ilyen tavaszi szezon után, szerintem költői kérdés, hogy Marco Rossi kivisz-e a kontinenstornára…

– Nem szeretnék semmit elkiabálni, úgyhogy keddig marad az izgalom…

Belegondoltál már, hogy te lehetsz az első olyan saját nevelésű játékos, akit a Puskás Akadémia FC-ből válogatnak be az Európa-bajnokságra?

– Nem, de remélem, így lesz, ahogy mondod. Ezzel „rekordot” állítanék fel, mint ahogy nekem van a legtöbb NB I-es meccsem a Puskás Akadémia FC színeiben – és csak a Puskás Akadémia FC színeiben! Mint ahogy a játékban, a statisztikákban is igyekszem minél jobb lenni, és ha lehet, további csúcsokat dönteni, ez is motivációt jelent a számomra.

Ha már a statisztikák: tavasszal a csapat nagyon eredményes, több nagy arányú győzelmet is aratott, megdöntöttük a saját gólcsúcsunkat, és jelenlegi plusz huszonkettes gólkülönbségünk a második legjobb a ligában. Minek köszönhető ez?

– Egyrészt a jó védekezésünknek, valamint annak, hogy mi szélsők többet támadjuk a kaput, többször kerülünk helyzetbe – ezt a mester is igyekezett tudatosítani bennünk. S még valami: míg ősszel a kapufáról inkább kifelé pattantak a labdáink, tavasszal már inkább befelé, úgyhogy a szerencsénk is megfordult. Persze tettünk is azért, hogy ez így legyen, hiszen rengeteg munka van ebben a teljesítményben. Mindenesetre tény, hogy nekem is jobban megy a góllövés, mint ahogy Komáromi Gyuszinak is, aki szintén eredményesebb gólok és gólpasszok tekintetében is. Emellett az is nagy pozitívum, hogy a találatok szépen eloszlanak a csapaton belül, azaz a gólszerzésből is szinte mindenki kiveszi a részét.

A jobblábas góljaid is annak köszönhetők, hogy balról középre betörve inkább a „buszra szállóra” jönnek ki a lövések?

– Lehet benne valami, bár én azért nem vagyok tükörszélső, úgyhogy inkább a szituáció adta úgy, hogy a gyengébbik lábammal kellett elvállalnom a lövést.  Gyuszinak a jobb oldalon játszva többször adódik a lehetőség, hogy befelé cselezve elsüsse a balost. Az MTK ellen öt percre én is megtapasztalhattam, milyen ballábasként jobbszélsőt játszani, megmondom őszintén, szívesen kipróbálnám máskor is. De szerencsére a helyzeteimből jópárat jobbal is be tudtam rúgni, és a válogatottban és kétgólos vagyok jobb lábbal.

Térjünk vissza az előttünk álló feladatra: az MTK elleni győzelemmel egy kérdést nem rendeztünk le, azt ugyanis még nem tudni, odaérünk-e a harmadik helyre. Meglesz a dobogó?

– A Vidinek van egy pont előnye, de féljenek ők, nekik több veszítenivalójuk van, mint nekünk, ők ugyanis egy iksszel lecsúszhatnak a harmadik helyről, ha mi nyerünk. Ritkán szurkolok a Debrecennek, de vasárnap nagyon szorítottam értük… Most viszont nekünk kell őket megvernünk, nagyon várom a szombati találkozót. Kemény meccsre számítok, mert a Loki akkor sem adja fel, ha számára nincs tétje az összecsapásnak. Tavaly negyedikek voltunk, szeretnénk előrelépni, úgyhogy a motivációval nem lesz gond, a többit meglátjuk.