A szezon kezdetén azt a célt határoztátok meg, hogy minél több fiatalt építsetek be a Puskás Akadémia női felnőttcsapatába. A játékosok átlagéletkorát tekintve ezt a célt elértétek.

– A fiatal szó esetünkben kissé csalóka, hiszen a 2005-ös és a 2006-os korosztály tagjai, vagyis azok, akik két-három éve stabil NB I-esek, még mindig nagyon fiatalnak számítanak. Hozzájuk csatlakozott a 2007-esek közül Szarvas Sári, aki az év felfedezettje címet is kiérdemelte, de a 2008-asok közül Brekovszki Julcsi is lehetőséget kapott. Ám a legfontosabb, hogy a tágabb értelemben vett fiatalok továbbra is megállták a helyüket az élvonalban. Normális, hogy minden fiatal játékos az NB I felé törekszik, de figyelnünk kell arra, hogy az első csapatban való bemutatkozás és szereplés ne legyen elsietve, s a 15-16 évesek ne akarjanak egyből a felnőttben játszani, hanem járják végig az oda vezető utat.

A play-off mindkét meccsén jobbak voltunk az MTK-nál, a végén mégis ők szerezték meg a bronzot a Simple Női Ligában. Csalódott voltál?

– Bevallom, nem vagyok elégedett a negyedik hellyel. Az persze örömteli, hogy a bajnokság alapszakaszában sokkal több pontot szereztünk, mint korábban, a mutatóink is jobbak voltak, és még szorosabban tapadtunk az élmezőnyhöz – eddig lefelé nézegettünk, most viszont már felfelé kell tekingetnünk. Ám a helyosztó mindkét mérkőzésén volt bennem hiányérzet. Jól, sőt jobban játszottunk, mint a kék-fehérek, mégsem sikerült nyernünk. Az eredményességben kell áttörést elérnünk, abban, hogy a mutatott játék – amely miatt egyébként rendkívül bizakodó vagyok – sikerrel párosuljon. Nagyon szerettünk volna érmet szerezni. Nem tehetünk mást: még többet dolgozunk, hogy még stabilabb teljesítményt nyújtsunk. Szeretnénk, ha egy-egy játékos karakteressége még inkább megmutatkozna a pályán, csak így lendülhetünk át a sikeresebb oldalra.

Évről évre tetten érhető az előrelépés az NB I-es csapat háza táján. Mi a titkotok?

– A csapat magját adó 2005–2006-os korosztály játékosai is egy évvel idősebbek és tapasztaltabbak lettek, ez nyilván az előnyünkre vált. Megvan a csapategység, a játékosok a pályán, az öltözőben és a hétköznapi életben egyaránt remek közösséget alkotnak. Olyan egyéniségek, akik mindent megtesznek a csapat sikeréért. Jól dolgoznak az edzéseken, azon vannak, hogy fejlődjenek, vevők az újra, az a céljuk, hogy edzésről edzésre jobb játékossá váljanak. Több és több meccset akarnak megnyerni, ez a szellemiség kíséri végig a napjainkat, s ez segíti elő, hogy folyamatosan előre tudjunk lépni.

Melyek a szezon magasságai és mélységei a vezetőedző olvasatában?

– A 16 győzelem mellett a legnagyobb csúcspont egyértelműen az ETO elleni idegenbeli 1–0-s siker volt, ami nagy löketet adott az idény további részére, azért is, mert az a diadal egy kilencmeccses veretlenségi sorozat fontos eleme volt. De mélypontok is akadtak: ősszel és tavasszal is kikaptunk az MTK-tól, ráadásul a rájátszásban sem sikerült felülkerekednünk rajtuk, ám a legfájóbb a Fradi elleni ötgólos hazai vereség volt, főleg mert a játékra a zöld-fehérek ellen sem lehetett panaszom.

Milyen változások várhatók a következő szezonban?

– Folytatjuk a megkezdett munkát, persze mindig újítunk egy kicsit annak érdekében, hogy hozzáadjunk a játékosok tudásához, a csapat játékához. A keretben minimális változások lesznek, a csapat magja továbbra is megmarad, inkább erősítéssel számolhatunk. Nem árt frissíteni a kereten, kellenek az új impulzusok, de persze a fiatalabbak közül is szeretnénk lehetőséget adni a legkiválóbbaknak.

Hogyan látod a női szekció egészének a munkáját?

– A fiatalabb korosztályokban, az U19-től az U15-ig számos kiváló játékosunk van, alázatos, szorgalmas focisták, akik mindent megtesznek azért, hogy jobbak legyenek. Előttük áll a jövő, látjuk bennük a Puskás Akadémia jövőbeli NB I-es csapatát, ugyanakkor még egyszer hangsúlyoznom kell: nem kell elkapkodni semmit. A női szekcióban sem zártunk rossz szezont, noha eredményekben kissé alulmaradtunk, legalábbis önmagunkhoz képest. Szép, hogy a formálódó U15-ös csapat a felsőházban végzett, az U17-es és az U19-es lányok pedig megszerezték a bronzérmet, de a legfontosabb, hogy a játékosok egyénileg és csapatszinten is sokat fejlődtek, technikailag, taktikailag, fizikálisan egyaránt, s a futball mellett az iskolai, a kollégiumi életben is rengeteget tanultak. Az elmúlt években magasra tettük a lécet, jövőre megint megpróbáljuk megugrani.

Alighanem az egyik legnagyobb visszajelzés a női szekció számára az, hogy a válogatott gerincét szinte minden korosztályban a Puskás-lányok adják.

– Az eredményesség a válogatottjaink számában is mérhető. Egyre többen kapnak meghívót a szövetségi edzőktől, ami pozitív visszacsatolás számunkra. Ezek a lányok meg is érdemlik, hogy a legjobbak között legyenek, jó futballisták. A cél, hogy a közeljövőben a felnőttválogatottba is minél több játékost delegáljunk – akkor, amikor a labdarúgóink készen állnak rá. Úgy gondolom, ez is lehet realitás.

Üzenet az is, hogy immár másodjára kapja meg puskásos leányzó az év felfedezettje címet a RangAdó-gálán.

– Futballműhelyünk nevében is benne van a küldetésünk: a legjobb játékosokat adjuk a labdarúgásnak. Nagy elismerés a csapat és a klub számára is, hogy újra a mi növendékünk, Sinka Napsugár után Szarvas Sári nyerte el a kitüntetést. Mindketten évek óta az akadémián pallérozódnak, végigjárták a lépcsőfokokat – bizonyítottak.

Végigtekintve a bajnoki éven mi a legfőbb tanulság számodra?

– A legnagyobb lecke a már emlegetett gondolat: ne siettessük az időt! Ám ez nem csupán a játékosokra, de ránk, edzőkre is igaz. Az NB I-es csapat játékosainak átlagéletkora még mindig húsz év alatt van, nem várhatunk el a lányoktól olyasmit, amire még nincsenek teljesen felkészülve. Persze továbbra is többre törekszünk majd, s van is, amiből építkezhetünk: komoly sérülésekből való visszatérések, szép gólok, három pontok és sikerek. Nem volt egyszerű, sőt, talán ez volt az eddigi legnehezebb évem a Puskás Akadémia színeiben, ám jóval több a pozitívum, mint a negatívum, amit sorra vehetek. Mindkettőből tanulhatunk. Fontos tanulság, hogy a jövőben sokkal jobban oda kell figyelnünk a női nem sajátságaira is a játékosokkal való munka során. Próbálunk fejlődni, a megkezdett úton haladunk tovább.