Korosztályos csapataink közül az U19 „fejezte be” elsőként a bajnoki szereplést, legalábbis az érdemi részét. „Körte bá'” és játékosai négy fordulóval a zárás előtt ünnepelhettek, hiszen vitathatatlanul, 52 ponttal szrezték meg a bajnoki címet. A csapat vezetőedzője már az egy évvel idősebbekkel is bajnok lett, és bár a szezon elejént nem sikerült továbbjutni az azeri Quarbag ellen, az elmúlt időszak egyérteműen arról árulkodott, hogy edző és játékosai megtalálták az összhangot. Istvánnak egymás után három évben sikerült bajnoki címet szereznie, ami különleges bravúr. Vele beszélgettünk.

– A sportban gyakori mondás, hogy egy címet nehezebb megtartani, mint megszerezni. Az U19-es korosztály játékoskerete nyilván változott a két bajnoki cím között, de te – mint összetartó, közös kapocs – hogyan vágtál neki az új szezonnak?

–  A rekordok, illetve címek azért vannak, hogy megdöntsük, vagy újra megszerezzük őket. Edző, játékos egyaránt nyerni akar. A keret valamennyire változott ugyan, de ebben az évben olyan játékosok jöttek, akikkel már dolgoztam korábban, így tudtam, hogy kitől mit várhatok. Remek labdarúgókról van szó, akik nyitottak voltak az új dolgokra, igényelték a minőségi focit. Voltak persze nehéz pillanatok, de ahol ilyenek nem fordulnak elő, ott más problémával kell szembenézni.

– A Youth League-szereplésre hogyan emlékszel vissza?

– Évekkel korábban volt lehetősége az akadémiának utoljára  részt venni ebben a kupasorozatban. Magyarországon – én úgy érzem – nem úgy kezelik, mint más nagy külföldi kluboknál, ami számomra kissé érthetetlen. Komoly vita van arról, hogy mikortól beszélünk minőségi labdarúgásról. Ha nemzetközi mezőnyben szeretnénk látni a magyar srácokat futballozni, és ezzel segíteni a magyar labdarúgás színvonalának emelkedését, akkor ez egy nagyon jó alkalom arra. De a kupameccseken a pillanatnyi forma dönt, és elég, hogy pár ember dekoncentrált legyen, már csorbul is a hatékonyság. Ebben a sorozatban minden mérkőzés egy lehetőség, Magyarországon egyelőre rutint kell szerezni abban, hogyan kell egy ilyen a kupasorozatra felkészülni. Számomra emlékezetes marad az a párharc minden pozitív és negatív hozadékával együtt. Az újabb bajnoki címmel ismét jogosultságot szereztük az indulásra a bajnokok ágán. Ebben már nélkülem vesznek majd részt a srácok. Remélem, hogy a gyerekek sikeresek lesznek, és megkapják majd a sorozattól azt, amit szeretnének.

– Miben volt más a te dolgod a csapatépítés terén, mint egy évvel korábban?

– A csapatépítés során nálam négy dolognak kell megvalósulnia. A csapategységnek, a taktikai felkészültségnek, az állandóságnak és a szerencsének, melyhez laposan meg kell dolgozni. Ehhez csak olyan játékosokkal tudok hatékonyan együttműködni, akik hisznek  ezekben a faktorokban, és fejlődni tudnak. Sok múlik persze rajtunk, edzőkön is, hiszen ebben a korban sokat tudunk nekik segíteni mind emberileg, mind  pedig abban, hogy megtanulják azt, ami a hatékony és eredményes játék elsajátításához szükséges.

– Az ún. „feláramoltatás”, tehát az utánpótlás játékosok kinevelése a felsőbb osztályok számára az egyik fontos cél, sőt, talán még nagyobb prioritást is jelent, mint maga az eredményesség. Mennyire voltál elégedett e téren?

– Teher alatt nő a pálma. Versenysportról beszélünk, ahol a minőségi játék mellett ebben a győzelem a legfontosabb tényező. Aki nyer, az fejlődik, illetve kihozza magából a maximumot, másképp nem nyerhet. Egy bajnokcsapatból könnyebb választani, talán olyankor nagyobb a bizalom a fiatalok felé. Elértük a célokat, hiszen az U19 két játékost adott az NB I-es keretnek, illetve az NB III-as as csapat számára is számos játékost készítettünk fel.

– Mire vagy a legbüszkébb? Ennyi bajnoki címmel terén kevés edző büszkélkedhet.

– A legbüszkébb arra vagyok, hogy van egy elképzelésem a játékról, és van egy stílusom, melynek az elemeit már csak minimálisan alakítom. Ennek hatékonysága három szezon óta megmutatkozott. Egyszer lehet nyerni valahogy, de zsinórban háromszor már több mint szerencse. Ehhez nagyon sok idő, munka és tapasztalat kell, amit nem ad ingyen az élet, még ha akadnak is olyanok, akik ezt gondolják.

– Nem titok, hogy máshol folytatod majd a munkát. Hogyan emlékszel vissza majd az itt töltött évekre?

– Készültem arra, hogy a negyedik bajnoki címet is megcélozhassam, de ezt már máshol kell majd megtennem. Sokat kaptam az akadémiától, de sokat is adtam. Nagyon emlékezetes marad számomra ez a négy év, hiszen itt értem fel az utánpótlás képzés csúcsára, emlékezetesek a Real Madrid, a Maccabi Haifa elleni mérkőzések, az UEFA Youth League-szereplés. Nagyon értékes embereket ismertem meg, mondhatom talán, hogy életre szóló barátságokat szereztem. Liszkai Dezső, Polonkai Attila, Laczkó Zsolt, Deák Zsolt, Szilvási Zoltán, Pleván Ádám, vagy Répási Bende olyan nagy tudással rendelkező emberek, akik a gondolkodásom is megváltoztatták. Illetve olyan játékosokat ismertem meg, akik – véleményem szerint –minőségi munkával rövid időn belül a magyar labdarúgás számottevő szereplőivé válhatnak majd.