Szinte napra pontosan egy hónappal ezelőtt kezdtétek el a felkészülést a következő szezonra. Először egy héten keresztül Olaszországban végezte az alapozást a csapat, majd Felcsúton folytatódott a munka, a finomhangolásra pedig egy kéthetes ausztriai edzőtáborban került sor. Hogyan értékeled a teljes felkészülési időszakot?

Kijelenthetjük, hogy minden a terv szerint alakult. Természetesen a labda nélküli alapozás - ami Olaszországban és Felcsúton zajlott - nem volt a játékosok kedvence, de örülök, hogy mindenki beleállt a munkába, és becsülettel elvégezték a fiúk, amit kellett. Ami pedig a finomhangolást illeti, minden rendben zajlott Bad Zellben is, és úgy érzem, felkészülten várjuk a szezonrajtot. Az is tetszett, amit az edzőmeccseken láttam, talán amiatt van bennem némi hiányérzet, hogy nem jött össze egyik találkozón sem a győzelem. A St. Pölten, illetve a Liberec ellen is szép akció végén tudtunk vezetést szerezni, aztán a hajrában mentette ikszre a meccset az ellenfél. A mutatott játékkal és a fiúk hozzáállásával elégedett vagyok, a helyzeteink megvoltak minden találkozón. A befejezéseken még kicsit dolgoznunk kell az utolsó egy hét során, hogy eredményesebbek tudjunk lenni majd a tétmeccseken.

Összesen három felkészülési mérkőzés szerepelt a Bad Zell-i programban, az ellenfelek minőségét tekintve pedig a lehető legjobb sorrendben követték egymást a csapatok, hiszen az osztrák másodosztályú SKN St. Pölten ellen kezdtünk, majd következett az FC Slovan Liberec, amely a cseh élvonal meghatározó együttesei közé tartozik, zárásként pedig az osztrák Bundesliga egyik élcsapata, a LASK Linz volt az ellenfél. Komoly szervezést igényel egy ilyen felkészülési program?

Erősebb gárdák is jelentkeztek, amikor elkezdtük összerakni a nyári edzőmeccseket. Például arra is lett volna lehetőségünk, hogy a St. Pölten helyett egy nemzetközi porondon is meghatározó cseh együttessel szemben kezdjünk, de klubunk filozófiájához hozzátartozik, hogy minden felkészülési időszakban lehetőséget szeretnénk biztosítani a fiatal akadémistáknak is a keretben, úgyhogy az osztrák másodosztályú alakulat tűnt jobb választásnak az első mérkőzést illetően. Így tudtunk majdnem mindenkinek legalább egy félidőt adni a bizonyításra.

És éltek a lehetőséggel a fiatalok?

Az ifjú tehetségek munkáját nem egyedül értékelem, ki szoktam kérni az idősebb játékosok véleményét is, hiszen ők azok, akik együtt dolgoznak a fiatalokkal az edzéseken, illetve a meccseken is ők érzik a legjobban, hogy kire lehet számítani NB I-es szinten. Ha kizárólag a fizikai felkészültséget nézzük, azt gondolom, Markgráf Ákos az, aki legközelebb áll a felnőtt futballhoz az ifjú tehetségeink közül. De nem szeretnék elhamarkodottan kijelenteni semmit velük kapcsolatban, meglátjuk majd, milyen ütemben fejlődnek. Nagyon fontos, hogy az akadémisták hozzáállásával maximálisan elégedett vagyok, erre tudunk építeni.

Vezetőedzőként számodra mennyire fontos, hogy egy fiatal játékos a pályán kívül is be tud-e illeszkedni a csapatba? Ahogy látjuk, ők is kiveszik a részüket a poénokból…

Igen, itt nagy mókamesterek szórakoztatják egymást. Vitályos Viktornak például ezzel egyáltalán nincs problémája… De akadnak olyanok is, mint Kocsis Dominik vagy Dusinszki Szabolcs, akik inkább visszahúzódó fiatalemberek, mégis be tudnak állni a sorba. Ez teljesen normális, minden csapatban vannak szókimondó, nagyszájú játékosok, és olyanok is, akik inkább csendben teszik a dolgukat. Számomra az a legfontosabb, hogy mindenki becsülettel elvégezze a munkát az edzéseken, és azokból a feladatokból is kivegyék a részüket, amiket szerencsére a mai napig sok helyen a gárda fiataljai végeznek: eszközök pakolása, labdák összegyűjtése az edzések végén vagy akár a tortaszeletek felszolgálása, amikor valaki a születésnapját az edzőtáborban ünnepli.

Ha szóba került a szezonkezdés, Ausztriában is folyamatosan kihangsúlyoztad, hogy nem foglalkozunk sajtóhírekkel, úgy készülünk, hogy lesz meccsünk a Konferencialiga 2. selejtezőkörében - ráadásul egy kemény ellenféllel szemben. Ez mindenkinek könnyen ment? Hogy érzed, mennyire nehezítette meg a csapat dolgát az, amit hallani, olvasni lehet a Dnyipróról?

Egyértelműen kihívást jelentett, hogy teljesen kizárjuk a híreket. Már ki sem merem ejteni a számon hangosan, hogy Dnyipro, mert félek, hogy megzavarom vele a fiúkat. Mi nem számítunk olyan tapasztalt csapatnak nemzetközi szinten, amely megengedheti magának, hogy bármilyen ellenfelet is félvállról vegyen. Európában már lehetetlen megmondani, hogy melyik gárda a gyengébb, és ki az, aki biztosan továbbjut, apró dolgok dönthetnek, mint például egy esetleges álhír, ami megbontja a koncentrációt…