– Lamin Colley két góljával nyertünk Újpesten, de a te bravúrjaid is nagyon kellettek a sikerhez. Hányat is védtél pontosan?

– Négy hárításom volt, utána megnéztem, a meccs statisztikájába is ennyi került be. Ebből kettőt sorolnék a nagyobb védések kategóriájába, de mindez nem ért volna sokat, ha Lamin elöl sorsdöntő pillanatokban nem szerez két gólt… Mindenesetre örülök, hogy én is hozzá tudtam járulni a három pont megszerzéséhez.

– A lényegi kérdések gyakorlatilag öt perc alatt dőltek el a találkozón. A kapus perspektívájából milyen volt átélni azt a rendkívül intenzív időszakot?

– Megérdemelten szereztünk vezetést, aztán gyakorlatilag a semmiből eléggé véletlenízű gólt szerzett az Újpest, hiszen Karamoko elcsúszott, így egy eredetileg nem oda szánt felpasszból tudtak ziccerbe kerülni. Utána viszont nagyon jól reagáltunk, szinte egyből betaláltunk, s az a gól, mint később kiderült, egyben a győzelmet is jelentette. Rögtön a középkezdés után egy viszonylag ártalmatlan szituációból jött egy beadás, ott még egyet kellett védenem – örülök, hogy nem tudtak megint egyből válaszolni. Aztán le is csendesedett egy kicsit a mérkőzés, de a végén megint csak voltak még meleg pillanatok mindkét kapu előtt.

– Ez volt a szezon első meccse, te pedig a tavaszi nyitányon mutatkoztál be az NB I-ben. Milyen a kapusélet a magyar első osztályban?

– Nehezen indult az első NB I-es félévem, de azt hiszem, a végére egészen jó formába lendültem. A hajrára kicsit el is fáradtam mind fizikailag, mind mentálisan. Hála Istennek, ez a meccseken nem látszott, de jól jött a pihenő… Aztán a kapusedzőnk, Balajcza Szabi vezényelte erős és színvonalas felkészülés is hozzájárult ahhoz, hogy újra tökéletesen fitt legyek – alighanem a kapustársaim is ezt mondanák. Összességében egyre jobban érzem magam a kapuban, és örülök, amikor olyan mérkőzések vannak, amelyeken jó teljesítménnyel tudok hozzátenni a győzelemhez. Minden találkozón azon vagyok, hogy kapott gól nélkül hozzam le, sajnos ez most nem sikerült, de a három pont megszerzése kárpótolt ezért.

– Nagyon fáj, amikor nem jön össze a „clean sheet”?

– Egyáltalán nem lennék boldogabb egy gól nélküli döntetlennel, hiszen mindig az a fontos, hogy a csapat nyerjen. Most voltak védéseim, ami sokkal jobb volt egy dolog nélküli null nullnál. Nyilván a statisztikában jól mutatnak a kapott gól nélküli meccsek, de inkább vállalom az Újpest elleni forgatókönyvet…

– Miben fejlődtél a legtöbbet, amióta az első osztályban védesz?

– Talán Balajcza Szabi tudná ezt a legjobban megmondani, de belülről úgy érzem, mindenben sikerült az előrelépés, de még minden területen van jócskán tennivalóm. Ha az Újpest elleni összecsapásból indulok ki, akkor azt mondanám, hogy jönnek a bravúrok. Korábban volt úgy, hogy kiszolgáltatott helyzetben gólt kaptam, ami nem szégyen, de most voltak extra védéseim, aminek nagyon örülök – nyilván ehhez az is hozzájárul, hogy egyre rutinosabb vagyok.

– Azért az nem szokványos dolog, hogy valaki tizenkilenc évesen első számú kapus legyen egy élvonalbeli csapatban. Nyilván ott van Gianluigi Donnarumma meg Iker Casillas példája, de azért nem jellemző, hogy az edzők tinédzsereket állítanak a gólvonalra…

– Igazából ebbe nem nagyon szoktam belegondolni. Próbálom élvezni a meccseket, arra törekszem, hogy minél jobb játékkal háláljam meg a bizalmat. Csak a labdára, a futballra koncentrálok, akkor eszembe jut, hogy nem rossz, hogy ennyi idősen itt tartok, de erről is csak az jut eszembe, hogy folytatni kell.

– Folytathatod is, mégpedig legközelebb a Zete ellenfeleként…

– Kétszer játszottam ellenük az NB I-ben, mindkétszer vereséget szenvedtünk, mindkétszer szoros meccsen, amelyeken fordított eredmény is születhetett volna. Most vereséggel kezdtek a kék-fehérek, ám ebből nem szabad kiindulni, főleg azért, mert ellenünk az utóbbi mindig összejött nekik. Jó lenne továbbvinni, amit Újpesten elkezdtünk, és itthon tartani a három pontot.