Ismerős közegbe érkeztél. Albert Flóri játékosod volt a BKV Előrében, Gellei Imre mellett dolgoztál a felnőtt válogatottnál…
… és a többieket is ismertem! Cseh Bandival húztunk le éveket a Honvédban.  Mindketten ötszörös magyar bajnokok vagyunk! Varga Karcsit még monori korszakából ismerem, Mózner Janival többször voltunk ellenfelek a pályán. Elekes Józsival segítettük a „Kapitány” munkáját a válogatottban. De Horváth Peti, Óvári Zsolt és Fóris Robi neve ismerős volt. A Puskás Akadémiának híre van a szakmában!

Rengeteg NB I-es csapatnál dolgoztál, Soprontól Zalaegerszegig, Békéscsabától Debrecenig bejártad az országot. Hogy jött az ötlet, hogy ifikkel foglalkozzál?
Nem új keletű történet: a 2000-es évek elején már dolgoztam az ifiválogatottaknál. Bozóky Imre felkérésére én készíthettem fel az U19-es és később az U20-as válogatottat például az Alpok-Adria Kupára. Évekkel később, 2008-tól két éven át az UEFA A-licenszű edzőképzésben vettem részt. Az idén januártól az alapfokú D-tanfolyamon tanítottam, tehát az utánpótlásvonalon mozgó edzők továbbképzésében segédkeztem, és az UEFA B-rendszerű képzésében segítettem. És ha már itt tartunk: nagyon büszke vagyok, hogy 2003-ban az elsők között vehettem át Magyarországon a pro licenszet.

Mégis leginkább felnőtt edzőként emlékeznek rád. Huszti Szabolcs felfedezőjeként emlegetnek!
Szabi nálam kapott először komoly lehetőséget. Sopronból egészen a válogatottságig vitte. Tényleg sok helyen dolgoztam, sajnos az őszinteségemmel, a szókimondó stílusommal nem mentem sokra. Pedig voltak eredményeim: a BKV Előrével feljutottunk az NB I-be, de aztán a csapat nem vállalta az első osztályt. A soproni és az egerszegi időszak miatt sem kell szégyenkeznem. Sohasem ejtettem ki NB I-es együttest és egyik klubtól sem a csapat gyenge szereplése miatt kellett távoznom. Mégis 2006-ban annyira elegem lett a felnőttfutballból, a kiszámíthatatlanságból, hogy egy időre kivontam magam a forgalomból.  Elkezdtem mással is foglalkozni, de rövidtávon rájöttem, hogy a labdarúgáshoz értek valamelyest, még mindig itt van a legtöbb keresnivalóm. Nem hajszoltam az NB I-es lehetőségeket, dolgoztam Tatabányán, Dabason és Soroksáron. Jólesik, hogy többek között Garami József vagy Csank János a mai napig elismeri a munkámat.

Mit vársz magadtól és a csapatodtól Felcsúton? Ha minden igaz, láttál néhány DVD-t új együttesedről.
Így van, sőt, már túl vagyunk az első munkanapon. Tehetséges társaságot veszek át Mózner Janitól. A harmadik helyen végzett csapatnak legalább meg kell ismételnie az eredményt, de „az sem baj”, ha előre tud lépni. Az akadémiai képzés mellett eredményeket kell produkálnunk. Minden téren fejlődnünk kell: csapatszinten és a játékosoknak egyénileg is. Eddig nagyon jók a benyomásaim: volt néhány kifejezetten felnőttes megoldás az edzésen.

Az ősszel vagy a tavasszal megy jobban csapataidnak?
Nem tudom, nem vezetek statisztikát! De ha erős az állomány, akkor a téli és a nyári szünetben leszünk a legerősebbek…