A világszemléleted alapját képező katolikus hit mennyiben kap szerepet nevelőtanári munkádban egy futballakadémián?
Gyakran kérdezik ezt tőlem. Meggyőződésem szerint a kérdés önmagában hordozza a választ: az erre nyitott fiatalokkal együtt hitet keresni, táplálni, vagy növekedésre bírni minden keresztény ember feladata, bárhol is dolgozik vagy szolgál. Korábban a bicskei Kossuth Zsuzsa Gyermekotthonban dolgoztam nevelőként, sok tekintetben sérült gyerekek között. Ott tanultam meg azt, hogy ha a következetesség irgalommal párosul, akkor megvalósulhat a testvéri szeretet. Erre a testvéri szeretetre pedig igen nagy az igény a gyerekek részéről, sőt mi több, ennek segítségével a világi dolgokban is jobban érvényesülnek. A gyakorlat a Puskás Akadémia növendékei közt is kell hogy működjön, hisz ha egy gyermeknek van konkrét elképzelése jövőjéről, „csak” a hitet kell benne fenntartani és céljait biztosan eléri, vagy akár még túl is szárnyalhatja, akárcsak Gera Zoltán.

Milyen módszerrel adod át a testvéri szeretetet az akadémistáknak?
A feltétlen szeretet az embernek egyedül talán lehetetlen. A feltételes szeretet meg bizonyos idő után kimerül. Vagy nem tud, vagy nem akar a feltételeket támasztónak megfelelni a gyermek - de olykor még a felnőtt sem. Ezek miatt a korlátok miatt hívom munkám során segítségül Jézus Krisztust, aki ugyanúgy megígérte nekem is, hogy segít, ha kérem, mint minden benne hívőnek. Tehát roppant egyszerű a dolgom, csak kérnem kell a segítségét és segít, azért, hogy én is jobban segíthessek. Ez így van rendjén, a többi pedig nem az én dolgom.

Nehéz sztárfutballistának készülő kamaszokat nevelni?
A gyerekek sokszor kérdik, hogy: „Miért olyan szigorú Boti bá?” „Nem mindegy magának?” meg, hogy „A szabályok maga szerint nem azért vannak, hogy megszegjék őket?” Erre mindig azt válaszolom nekik, hogy igen ám, de van egy olyan felfogás is, hogy a szabályok értünk vannak, nem pedig ellenünk. A szabályokat a saját magunk, közösségeink és egyéb értékeink védelmében hoztuk, nem pedig ellenük. Így legtöbbször sikerül kihozni a vita eredményét „ikszre”. Természetes gyermeki reakció azonban, hogy fiataljaink meg szeretnék magukat különböztetni, kivételezéseket szeretnének elérni, és igen nehezen viselik azt, ha a felnőtt az ő aktuális ellenségért is megtesz valamit.

Mi a legnagyobb kihívás a munkádban?
Munkám igazi kihívását az adja, hogy keresztény válaszainkat, úgy juttassam az arra nyitott szívű növendékeinkhez, hogy azok belső meggyőződéseikké váljanak, majd pedig tetteikben is meglátszódjanak. Ehhez kell azonban még valami! Hitelessé kell válni a szemükben, hiszen mindannyian tapasztaltuk, hogy a gyerekeknek a legnehezebb hazudni. Igen rövid idő alatt „leveszik”, ha valaki csak pózol, vagy bort iszik és vizet prédikál. Hiszek benne, hogy Jézus Krisztus áldásával ez is menni fog!