Enyhén a mieink felé billen a mérleg nyelve a Diósgyőrrel szemben, az eddig lejátszott 17 bajnoki mérkőzésből 7-szer mi diadalmaskodtunk, 6-szor a DVTK örülhetett, 4-szer pedig megosztozkodtak a pontokon a felek.  A bajnokságon túl a Magyar Kupa 2017/18-as szezonjában is megütköztünk a borsodiakkal: a negyeddöntőben 1–0-s hazai vereség után Mezőkövesden hármat rúgtunk nekik, és meg sem álltunk a döntőig – egyben ez volt az eddigi legnagyobb arányú győzelmünk ellenük.

Ami az „őstörténetet” illeti: az első, 2013. szeptember 14-ei randevúról az akkor Tomiszlav Szivics irányította piros-fehérek távozhattak mosolygósan: Futács Márkó és Bacsa Patrik góljaival 2–0-ra nyertek a székesfehérvári Sóstói Stadionban. A meccsel kapcsolatos érdekesség, hogy azon az összecsapáson nálunk a csapatkapitányi karszalagot jelenlegi asszisztensedzőnk, Polonkai Attila viselte. A visszavágás a következő év márciusában sikerült, ekkor Tischler Patrik duplájának és Lencse László értékesített tizenegyesének köszönhetően 3–2-vel szereztük meg első sikerünket a párharc történetében – klubigazgatónk, Tóth Balázs akkor még játékosként szolgálta a csapatot.

Noha az eddigi meccseken 46 találat született – a gólkülönbség 24-22 a miskolciak javára –, a játékosok közül kettőnél többször még senkinek sem sikerült bevennie a másik kapuját. Nálunk Tischler Patriknak, Lencse Lászlónak, Pekár Lászlónak és Josip Knezevicnek, a túloldalon Bacsa Patriknak és Mirko Ivanovszkinak sikerült „dupláznia”.

Hazai pályán kitűnő a szaldó a mi szempontunkból: eddig 6-szor láttuk vendégül Borsod-Abaúj-Zemplén megye székhelyének reprezentánsait, akik 4-szer üres kézzel voltak kénytelenek távozni otthonunkból, s egy döntetlen mellett mindössze egy sikernek örülhettek. A fentiekben már felidéztük: egyetlen hazai bajnoki vereségünket még Fehérváron szenvedtük el, azaz a pontvadászatban még veretlenek vagyunk saját stadionunkban Márkvárt Dávidékkal szemben.

A legutóbbi Pancho Aréna-beli PAFC–DVTK ütközetre csaknem napra pontosan egy éve, tavaly február 5-én került sor, akkor igencsak fordulatos meccsen született meg az egyetlen felcsúti iksz. Josip Knezevic góljával 1–0-ra vezettünk, hogy aztán a látogatók Iszlai Bence és Molnár Gábor találataival fordítsanak. A slusszpoén a végén jött: második félidő hosszabbításának 2. percében mindent egy lapra feltéve támadó csapatunk egy szöglet után a kapus, Hegedüs Lajos góljával állította be a 2–2-es végeredményt.