A sorozatterhelés miatt Hornyák Zsolt megint jó pár helyen változtatott a kezdőcsapat összeállításán, de azért nagyon nem keverte meg a paklit, hanem szinte visszaforgatta a pályára az egy héttel ezelőtt látott tizenegyet (annyi történt, hogy most Plsek kezdett a belső középpályán, nem pedig Corbu). Géresi kisebb sérülés miatt nem tartott a csapattal Egerszegre. A vendégeknél Boér Gábor vezetőedző öt sárga lapja miatt nem ülhetett a kispadra, Makra Zsolt meccselt helyette.

A 9. percben Plsek remekül ugratta ki Slagveert a jobbszélen, a lapos keresztlabda Mancét célozta meg az ötösön, de egy védő becsúszva szerelt. A bemelegedés után egyre jobban fokoztuk a tempót, látszott, hogy a szélen gondot okozhatunk a hazai védelemnek, de hátul azért figyelni kellett a Könyves, Futács kettősre.

Erős pressziget alkalmazott a ZTE, egyre több időt töltöttek a térfelünkön. A 29. percben ettől függetlenül mi kerültünk helyzetbe, Slagveer előzte meg a védőjét az alapvonal mellett, Plsek kapta a labdát, aki egyből lőtt, a hosszú oldalon azonban blokkol egy védő. A 35. percben Knezevic jobb oldali szabadrúgása a hosszú kapufánál berobbanó Spandlert találta fejen, ám a labda sajnos a másik kapufa mellett szállt el – a mi nézőpontunkból sajnos a rosszabbik oldalon. A gólhoz tehát mi jártunk közelebb, de mezőnyben kiegyenlített volt az első félidő. A jobb oldalunk volt az aktívabb. Gólt azonban nem sikerült szerezni – maradt a 0-0 a szünetre. (Plsek révén a hálóba került a labda korábban, de kezezés volt).

A második félidő tökéletesen kezdődött a mi szempontunkból. Szolnoki indította Slagveert, aki megint lefutott a védőjét, az alapvonalhoz érve pedig pontosan passzolt laposan vissza az üresen érkező Knezevic elé, aki ballal a léc alá emelt. Az első kaput találó lövésünkből gól lett, ezzel megszereztük a hőn áhított vezetést. Nagyon fontos volt, hogy mi találtunk be először, mert eddig nem ez volt a jellemző a ZTE ellen, emlékezhetünk, hogy korábban még nem sikerült legyőznünk őket. Sajnos azonban az 58. percben első helyzetükből egyenlítettek a zalaiak. Mi támadhattunk, de Kiss Tamást szerelték, hátul kissé rendezetlenné váltunk és a bal oldalról remek keresztlabdát tálaltak a felfutó Lesjak elé, aki bár eltörte a labdát, az így is utat talált a rövid oldali kapufa és Tóth keze mellett. Nem sokáig örülhettünk tehát.

A 66. percben megint bizonytalankodtunk, hárman hozták két védőre, a végén Könyves lőtt mellé szép csel után, ez most nem rajtunk múlt. (Még a gólörömöt jelző zenét is elindították egy pillanatra a helyiek.) Sajnos ez a periódus nem rólunk szólt, többször is belehibáztunk. Nem is tétovázott Hornyák Zsolt, kettős csere mellett döntött. Baluta váltotta Mancét, így Kiss került centerbe. Urblík helyett pedig van Nieff jött be, itt posztra cseréltünk.

A 79. percben megint kipasszolták a védelmünket, a végén Zimonyi alig maradt le Könyves beadásáról. Jobb volt a ZTE, tenni kellett valamit. Ha el is jutottunk a tizenhatosig, a cselek nem jöttek be, a beadások nem voltak pontosak. Persze nem adtuk fel, és a 81. percben majdnem gólt szereztünk. Szolnoki hússzó, ám annál pontosabb ívelésére Nagy érkezett, a fejes után pedig a rövid alsóba tartott volna a labda, ám Gyurján védett. Ahogy a 83. percben is, ám ezúttal rossz helyre. Történt, hogy kezezés miatt büntetőt kaptunk, amit Knezevic végzett el, sajnos nem helyezte eléggé, de Gyurjánról pont elé pattant vissza a labda, így horvát karmesterünk akciógólra „cserélte” a tizenegyest. De hát kit érdekel, a lényeg, hogy nehéz időszakot átvészelve ismét megragadtuk a lehetőséget, hogy három ponttal távozzunk Zalából.

Megint kettőt cseréltünk, Slagveer helyett Komáromi, Plsek helyett Corbu érkezett. A 87. percben Baluta hibázott ziccert – ez lehetett volna a meccslabda. De szerencsére azt már Kenezevic már megszerezte, mint utóbb kiderült. Merthogy a végén maradt a 2-1 ide. Bobál D. legutóbb még hős volt az egymás elleni találkozón, most azonban megkapta második sárgáját és kiállították. Baluta többször is gólhelyzetbe került a hajrában, amikor már lehetőségünk adódott kontrázni, de vagy pontatlanul célzott, vagy a bíró les miatt érvénytelenítette a gólt. Nehéz meccs volt, így annál értékesebb a győzelem. A Zete az utolsó olyan NB I-es csapat, akit még nem győztünk le élvonalbeli történetünk során – mostanáig. Gratuláció a csapatnak és a stábnak, egy hét alatt a harmadik meccsünket nyertük meg, ráadásul mindhárom ellenfélnek visszavágtunk az őszi vereségekért, mondhatni tehát, hogy ellenétes irányt vettünk, mint annál a rossz sorozatnál. Így tovább a Paks ellen is! (Előtte pedig a hódmezővásárhelyi kupameccsen.)

MECCSKÉPEK!

OTP Bank Liga, 20. forduló, Zalaegerszegi Városi Stadion (zárt kapuk mögött)

ZTE FC – Puskás Akadémia FC  1-2 (0-0)

Gól: Lesjak (58.) ill. Knezevic (47. és 82.)

Vezette: Karakó (Garai, Bornemissza, Takács, Szilasi, Szécsényi)

Sárga lap: Bobál D. (35. és 90.), Könyves (71.), Favorov (76.) ill. Slagveer (44.)

Kiállítva: Bobál D. (90.)

ZTE FC

Gyurján – Lesjak, Szépe, Bobál (C), Gergényi (Favorov, a 45.) – Szánthó (Szalai, a 89.), Szankovics (Koszta, a 89.), Tajti, Bedi – Könyves, Futács (Zimonyi, az 59.)

PAFC

Tóth – Szolnoki (C), Nunes, Spandler, Nagy – Urblík (van Nieff, a 71.), Plsek (Corbu, a 85.) – Slagveer (Komáromi, a 85.), Knezevic (Meissner, a 89.), Kiss – Mance (Baluta, a 71.)