Női akadémiánk kiemelt státuszt kapott év elején, vezeti az NB II küzdelmeit, a Magyar Kupában azonban az NB I éllovasa, a Ferencváros jelentette a végállomást. Ennek ellenére nincs okunk bánkódni, hiszen egy rendkívül fiatal csapat jutott a legjobb nyolc közé. Női csapatunk vezetőedzőjével, Halászi Kingával ültünk le, hogy értékelje a kupában látottakat, és kicsit beszélgessünk a jövőbeni tervekről.

– Milyen volt összecsapni a Ferencvárossal a legjobb nyolc között?

– Tudjuk, hogy a Fradi milyen játékerőt képvisel, velük mindig presztízs játszani, bármilyen szintről van is szó. Ha a kezdőjüket nézzük, akkor a 11 játékosból hat külföldi és öt magyar, mind A-válogatott, ami mutatja az erejüket. Tudtuk, hogy nem lesz egyszerű feladat, ugyanakkor jó erőfelmérő volt számunkra a találkotás. A játékosoknak jó visszajelzés ez arról, hol is tartanak.

– Hogy álltak hozzá a lányok a mérkőzéshez? Izgultak előtte?

– Igen, mindenki izgatott volt, ám ha úgy veszem, ez természetes, hiszen a kezdőcsapatban három 2005-ös játékosom volt, akik még nem töltötték be a 16-ot. A kapusunk, a szélső védőnk és a balszélsőnk ilyen fiatalon, egy ilyen mérkőzés előtt, érthető, ha izgult. Ők még csak most tapasztalgatják a felnőttmezőnyt. A többiek közül is sokan éppen hogy 18 évesek, újak a futballban, nem volt még ilyen színvonalú mérkőzésük, sem ellenfelük. Tudjuk, hogy fiatal a csapatunk, a három játékos, akit becseréltem, szintén 15 éves volt.  A mérkőzésen a csapatom átlagéletkora kereken 18 év volt (a Ferencvárosé 25 – a szerk.).

– Ezek szerint tudatosan építjük a jövőt?

– Persze. Az egész szezonunk így épül. Folyamatosan játéklehetőséget kapnak a fiatalok, de tudni kell, hogy az NB II szintje és a Fradi szintje elég messze áll egymástól – érthető, hogy a mérkőzés fizikálisan sokat kivett a játékosokból. Intenzitásban, gyorsaságban sem ehhez szoktunk, de ez a különbség mindig megvan, ha eltérő osztálybeli csapatokról beszélünk. Így is volt helyzetünk a mérkőzésen, ha az első félidőben a két nagy lehetőségünkből egy bemegy, teljesen máshogy alakul a játék képe, de ezen már nem rágódik senki.

– Emelt fővel hagytátok el a pályát?

– Azért azt tudni kell rólam, hogy eléggé maximalista vagyok. Mindig nyerni szeretnék. Szerencsés vagyok, mert a csapat mentalitása is ilyen. Úgy álltunk a mérkőzéshez, hogy igenis nyerhetünk, még akkor is, ha tudtuk, hogy sokat fogunk védekezni. Szerettük volna meglepni a Fradit. A mérkőzés végén azt mondtam, hogy gratulálni csak akkor tudnék, hogy ha továbbjutottunk volna, de amit a pályára kitettek, amiatt igenis büszke voltam mindenkire. Ki lehet kapni, ilyen a játék, de a vereség akkor és csak akkor elfogadható, ha mindenki megtett mindent. Így történt.

– Mi van most a csapatban, és mi lehet később?

– Most még azért láttuk, hogy a fiataloknak fizikálisan és rutinban is fejlődniük kell, de éppen így építjük őket már most azáltal, hogy 15 évesen már ilyen ellenfelek ellen tudnak pályára lépni. Ez nagyon nagy lépés lehet nekik a jövőre nézve. Ezáltal láttuk, hogy nekik és nekünk, edzőknek miben kell előre lépni.

– Most tehát azért léptek pályára a fiatalok, hogy tapasztalatot szerezzenek?

– Nem. Akik ott voltak, kiérdemelték, hogy pályára léphessenek. Egyikük sem ajándékba kapta a lehetőséget, vagy azért, hogy tapasztalatot szerezzenek, hanem mert megérdemelték ezt a mérkőzést.

– Ha összejönne a feljutás az NB I-be, akkor ez a különbség eltűnhetne a rutin megszerzésével?

– Ahogy idősödnek, úgy fejlődnek a játékosok. Hétről hétre, meccsről meccsre folyamatosan érezzük azt, hogy alakul a csapat. Fél év nálunk rengeteg idő a fejlődésben. Ha azt nézzük, hogy hol tartottunk nyáron, és hol járunk most, össze sem lehet hasonlítani. Mintha más csapat lenne. Az, hogy folyamatosan szintet tudunk lépni, nagyon komoly fegyverünk lehet. Azon felül, hogy ügyesebbek lesznek taktikailag és technikailag a játékban, fizikálisan és mentálisan is nagy változások érzékelhetők.

– Mennyire figyeled az utánpótlást, amikor a jövő csapatát építed? Nézed az U14, U16 és az U19 fejlődését?

– Természetesen. Ez ugyanúgy a folyamat része, hogy mindenki a szintjének megfelelő terhelést kapja. Például Nagy Lili szombaton játszott a Fradi ellen a kupában, másnap játszhatott volna az U16-ban. Nekünk is oda kell figyelnünk, hogy a meccsterhelés úgy legyen elosztva, hogy ne „nyomja össze” a játékost, tehát nem játszhat folyamatosan az NB II-ben egy 15 éves játékos. Ők fizikálisan még nagyon gyerekek, nem terhelhetjük túl őket.

– Mit gondolsz a Puskás Akadémia női csapatának jövőjéről?

– A mostani csapat kilencven százalékának az első mérkőzése volt egy ilyen szintű ellenfél ellen. 3-4 játékos kivételével nemhogy NB I-es ellenfél ellen nem léptek pályára, felnőttbajnokságban sem sokat játszottak. Azért egy olyan csapat volt most az ellenfelünk, amely szinte minden évben a BL-ért harcol. Másnap az U16-ban mi nyertünk, ami jó jel az akadémia szempontjából is, főleg, hogy nem a legerősebb kerettel tudtunk felállni. Jól állunk az utánpótlás korosztályaiban, be is merjük tenni őket, akár egy ilyen mérkőzésen is.

– Büszke vagy a lányokra?

– Abszolút! Mindenkire! Fiatalon is fel tudtak nőni a feladathoz.