Tavaly ilyenkor még a Puskás Akadémia mezében szurkolhattunk Gyurcsó Ádámnak, aki a Hajduk Splitből kölcsönbe érkezett egyesületünkhöz, és teljesítményével oroszlánrészt vállalt a bajnoki bronzérem megszerzéséből. „Gyurma” a 2021/22-es szezont a dalmát egyesületnél kezdte, s becsülettel tette a dolgát: tizenhat bajnokin háromszor volt eredményes, és három gólpasszt is kiosztott. Szerződése azonban idén június végén lejárt volna, így logikus lépés volt, hogy elfogadja horvát testvérklubunk, az NK Osijek ajánlatát. Az aláírás a téli átigazolási időszak utolsó napján össze is jött, Ádám március 3-án, az NK Rijeka elleni Horvát Kupa-mérkőzésen be is mutatkozott a kék-fehéreknél.

– Jól érzem magam, egészséges vagyok, jelenleg ez a legfontosabb – adott helyzetjelentést a 30. születésnapját nemrégiben ünneplő szélső. – Nemrégiben én is átestem a koronavírus-fertőzésen, ezért is csatlakoztam egy héttel később az Eszékhez, hála Istennek a fejfájást leszámítva nem voltak komolyabb tüneteim. Igyekszem minél gyorsabban utolérni magam, szerencsére nem kellett a nulláról kezdenem. Nagyjából két hete edzek a többiekkel, kupameccsen már futballozhattam, bajnokin nem kaptam még szerepet. Nyilván a jövőben szeretnék többet játszani, de türelmesnek kell lennem.

– Eszékre igazolásoddal nem az ismeretlenbe csöppentél, hiszen Kleinheisler László személyében egy másik egykori akadémistánkkal és volt válogatottbeli csapattársaddal futballozhatsz együtt.

– Igen, vele beszéltem is, amikor szóba került az Eszékre igazolásom. Minden nagyon gyorsan történt, gyakorlatilag egy nap alatt lezajlott az egész folyamat. Természetesen sokat segít, hogy Laci itt van, mert bár országváltásról esetemben nincs szó, mégiscsak új a környezet, ilyenkor nagyon jó, ha van egy magyar csapattárs. Persze a többiek sem tekintettek rám ismeretlenként, hiszen többször játszottunk már egymás ellen, mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy a másik mire képes – ezért is volt zökkenőmentes a beilleszkedés.

– Nyugodtan mondhatjuk, hogy előreléptél, hiszen az Eszék versenyben van a bajnoki címért. Ez is motivált a klubváltásnál?

– Az, hogy távozom a Hajduktól, akkor vált világossá, amikor az új elnök ősszel úgy nyilatkozott, hogy akinek nem ajánlanak új szerződést, vagy nem akar hosszabbítani, annak nem lesz esélye pályára lépni a tavasz folyamán. Ha maradtam volna, akkor gyakorlatilag nulla lett volna a sanszom arra, hogy bekerüljek a válogatottba, és játszhassak az Európa-bajnokságon és a világbajnoki selejtezőkön. Nagyon jókor jött az eszéki lehetőség, ráadásul Nenad Bjelica vezetőedzőt is ismertem, ugyanis amikor ő a Lech Poznan edzője volt, én pedig a Pogonban játszottam, megpróbált leigazolni. Visszatérve a kérdésedre: ha azt nézzük, hogy a csapat a bajnoki címért küzd, mindenképpen előrelépés az átigazolásom. Nyilván nem lesz könnyű bekerülni egy jól összerakott, összeszokott, bajnoki címért harcoló együttesbe, de igyekszem a legjobb tudásom szerint dolgozni az edzéseken, és ha lehetőséget kapok, azon leszek, hogy megmutassam: helyem van a csapatban, akár a kezdőben is.

– Nem is olyannak ismerünk, mint aki megijed az ilyen jellegű kihívástól…

– Tudtam, hogy olyan helyre fogok kerülni, ahol minden posztra minimum két azonos képességű játékos pályázik, azaz meg kell harcolni a kezdőbe kerülésért. Ezzel semmi problémám nincsen, hiszen igazából versenyhelyzetben lehet komoly célokért küzdeni. Ilyen a csapattal a bajnoki cím megszerzése, egyénileg pedig az, hogy bekerülhessek a válogatott Eb-keretébe. Ha ezek sikerülnének, azt mondom, bármi történt is a szezon során, megérte. A kulcsszó a türelem és a kemény munka, a jövő eldönti, hogy mindebből mi fog megvalósulni.

Fotó: Facebook/NK Osijek