
„Itt vagyunk, pedig úgy volt, hogy nem leszünk itt”
Több mint négyszáz nap után újra összegyűlt a felcsúti Letenyey iskolaközössége, s rendhagyó módon ugyan, de elbúcsúztatták a végzősöket.
⏲ 2021-06-10
Bár már az előző tanév is kurtán ért véget, a mostani talán még furcsábbra sikerült, a járvány által újraírt hétköznapok során ebben a tanévben mindössze két hónapot tölthettek az iskola falai között a diákok, s különösen a végzősök élete fordult nagyot: elmaradt a szalagavató és a szerenád, az érettségi pedig mindenféle óvintézkedések közepette zajlott. Ám ha nem is a megszokott módon, de a ballagásra – családtagok nélkül, kisebb közösségben – már lehetőség adódott. Alapítványi iskolánk aulájában gyűltek össze a felcsúti Letenyey utolsó éves tanulói, közöttük a Puskás Akadémia végzős növendékei, hogy elköszönjenek társaiktól és tanáraiktól.
„Itt vagyunk, pedig úgy volt, hogy nem leszünk itt, kitűztük, elodáztuk, bennünk volt a bizonytalanság, az úgysem-sohasem érzése, most mégis itt lehetünk, igaz, nem a klasszikus ballagási ceremónia keretében, hiszen nincs morajló tömeg, de van élő közvetítés – fogalmazott ünnepi beszédében Bányai György iskolaigazgató. – Utoljára még mondhatunk nektek valamit. De mit is mondhatnánk? Talán azt, hogy higgyétek, minden a javatokra van, a jó is, és a rossz is. Az elmúlt tanévben történt valami, ami kirántotta az életünket a megszokott sodrásából, a vírushelyzet kihívás volt számunkra, ugyanakkor esély is, általa ugyanis az újratervezés lehetősége adatott meg nekünk. Kívánom, hogy éljetek ezzel a lehetőséggel.”
Miután iskolánk igazgatója egyesével is elköszönt a három ballagó osztálytól, következett a kimagasló tanulmányi eredményért, a kiváló szakmai munkáért és a közösségi szolgálatért járó elismerések átadása – akadémistáink közül Hosszú Zétény és Kocsis Barnabás is az iskolaév legjobbjai között volt. Majd a ballagás végén a végzősök az intézmény hagyományait továbbörökítve szalagot tűztek az iskola zászlójára, s még egyszer, utoljára körbejárták a Letenyey tantermeit.
