Első hivatalos mérkőzésére készül a Puskás Akadémia mezében Markek Tamás. Kapusunk a nyáron NB II-es partnercsapatunktól, a Csákvártól érkezett hozzánk, s amennyiben Hornyák Zsolt úgy dönt, az FC Juniors Oberösterreich ellen áteshet a tűzkeresztségen.

– Először is nagyon örülök, hogy megadatott számomra ez a lehetőség, hogy a Puskás Aakdémiához igazolhattam. Minden mérkőzésre ugyanúgy készülök, legyen az barátságos találkozó vagy tétmeccs – az utóbbi kifejezés talán nem is teljesen helyes, hiszen minden összecsapásnak van tétje. Most is így lesz, ugyanis ha lehetőséget kapok és jó teljesítményt nyújtok, meccskörülmények közt is meg tudom magam mutatni a vezetőedzőnknek – kezdte mondanivalóját a huszonkilenc éves hálóőr.

– Gondoltad volna-e tavaly ilyenkor, hogy egy év múlva már az NB I ezüstérmes csapatának keretéhez fogsz tartozni?

– Hogy őszinte legyek, egy éve inkább gondoltam volna, mint az idei nyár elején, hiszen akkor jobb szezont zártam a másodosztályban a Csákvárral, mind csapatszinten, mind egyénileg. Úgy vélem, a teljesítményemmel az idén sem volt gond, de elég kínkeservesen sikerült megőriznünk az NB II-es tagságot. De azt hiszem, a szerződtetésem nem csak ennek a két szezonnak volt köszönhető, sokkal inkább annak, hogy beérett a három-négy-ötéves munkám gyümölcse.

– Az előttünk álló idényben elég komoly posztriválisaid lesznek, gondolok itt például Tóth Balázsra, aki az első osztály egyik legjobb kapusává nőtte ki magát. Készen állsz a kihívásra?

– Balázst nagyon jól ismerem, hiszen Csákváron már védtünk együtt, ráadásul a csapaton belül a kapusok helyzete speciális. Mi sosem riválisként tekintünk egymásra, inkább olyanok vagyunk, mint egy külön kis család, támogatjuk, segítjük egymást. Abban viszont mindenképpen bízom, hogy a befektetett munkám ezúttal is megtérül majd.

– Említetted a „kapusfamíliát”, de nálunk az egész csapatra jellemző, hogy baráti a hangulat. Most már lassan egy hónapja itt vagy velünk, hogy sikerült a beilleszkedés?

– Már az első napokban megfigyeltem, hogy valóban nagyon jó kis társaság van itt a Puskás Akadémián. Az előző csapatomtól úgy jöttem el, hogy úgy éreztem, nem biztos, hogy még egyszer ilyen jó közösségbe kerülök, de hála Istennek itt is egy fiatal, ambiciózus csapathoz csatlakoztam, és tényleg remek a hangulat. Gyorsan befogadtak társak, igaz, az is segítségemre volt, hogy jó pár játékost már ismertem korábbról. Rendkívül jó körülmények között készülhetünk az edzőtáborban is: a környezet, a hotel, a pálya minősége, a szervezés is nagyszerű – minden feltétel adott ahhoz, hogy megalapozzunk egy újabb jó szezont.

– Ha már itt tartunk: milyen célokat tűztél ki magad elé erre az idényre?

– Szeretek lépésről lépésre haladni. Az első célom az volt, hogy elfogadtassam magam a társaimmal – úgy gondolom, ez sikerült. Mint minden játékosnak, nekem is a legfontosabb, hogy minél többet játsszak, ezért mindent megteszek majd, csapatszinten pedig jó lenne legalább olyan sikeres évet zárni, mint a tavalyi, annak nagyon tudnék örülni.