– Az FC Hlucín csapatában kezdtél futballozni, ahol az U14-es csapatban egy számunkra igencsak ismerős úriember volt a trénered…

– Igen, Hornyák Zsolt volt az, gyerekként két évig játszottam a keze alatt. Régen volt, de már akkor is nagyon jó edzőnek tartottam.

– Úgy tűnik, később sem tévesztett szem elől.

– Valóban, végig követte a pályafutásomat, ennek köszönhető, hogy a Puskás Akadémia FC-hez kerültem. Már januárban szerettek volna szerződtetni, és én is jönni akartam, de klubom, a Baník Ostrava végül nem engedett el. Most azonban nem gördítettek akadályt a távozásom elé, úgyhogy itt vagyok, aminek nagyon örülök.

– Ha már a kezdetek szóba kerültek – mi inspirált arra, hogy futballozni kezdj?

Ez érdekes történet. Kisgyerekként ugyanis rendkívül eleven voltam, igazi örökmozgó, és édesanyám úgy gondolta, hogy a sport leköti majd a fölösleges energiáimat. Így is lett. Elvitt a hlucíni csapat edzésére, én pillanatok alatt megszerettem a focit, úgyhogy tulajdonképpen anyunak köszönhető, hogy futballista lettem.

– Mikor kezdted úgy érezni, hogy ebből profi pályafutás lehet?

– Tizenhét éves koromban kerültem Ostravába, ahol lehetőséget kaptam, hogy az első csapattal tréningezzek. Nagyon fiatal voltam, de az edzőmtől megkaptam a sanszot, és jól játszottam, ami nagy lökést adott. Onnantól aztán lépésről lépésre haladva épült a profi karrierem.

– Amely meglehetősen jól alakul, hiszen százharminchat meccsen játszottál a cseh első osztályban, tizennyolcat az osztrák Bundesligában és van tapasztalatod az Európa-ligában is…

– A Baníktól két év után Bécsbe, az Austria Wienhez szerződtem, amely tradicionális élcsapat. Az Austria színeiben léphettem pályára az Európa-ligában, ahol egyik találkozómat az AS Roma ellen játszottam. Olyan futballistákkal kellett felvennem a harcot, mit Francesco Totti vagy Mohamed Szalah – életem eddigi legnagyobb élménye volt.

– Gondolom, hasonló lenne bemutatkozni a cseh válogatottban is, amihez nemrégiben közel kerültél. Ez a következő nagy cél?

– A világbajnoki selejtezőkön benne voltam a Belgium és Wales ellen készülő cseh válogatott keretében, de végül nem léptem pályára, mint ahogy a bővebb Európa-bajnoki keretben is számításba vettek. Nap mint nap azért is dolgozom, hogy egyszer hivatalos mérkőzésen is magamra ölthessem a nemzeti csapat mezét.

– Erre komoly esélyt adhat, ha a Puskás Akadémiában jól játszol, mondjuk a Konferencia-liga selejtezőiben.

– Igen, mindenképp! Egyértelműen előrelépésnek tartom, hogy ideszerződtem. A Baník Ostrava a cseh ligában a középmezőnyhöz tartozott, itt viszont egy élcsapatban játszhatok, amely indul a nemzetközi kupában is. Így a szövetségi kapitányt is könnyebben meggyőzhetem arról, hogy érdemes beállítani a csapatba.

– Pár edzésen már túl vagy az együttessel. Milyenek az első benyomásaid?

– A Kolozsvár elleni találkozót még a lelátóról néztem, de tetszett, amit láttam, jó csapatunk van. A szerződésem aláírásakor körülnéztem az akadémián is, ahol fantasztikus az infrastruktúra, nagyszerűek a pályák, bizony elámultam, milyen körülmények közt készülhetek majd. Ami a beilleszkedésemet illeti, külön öröm, hogy itt van Jakub Plsek, aki jó barátom, együtt játszottam vele az U21-es válogatottban. Egyszóval eddig minden kerek – alig várom, hogy a pályán is bizonyíthassak.