Nem indult jól a meccs, egy védelmi hiba után Schade révén már az ötödik percben vezettek a németek a szegedi mérkőzésen, majd a 32. percben megduplázták az előnyüket, sakk-mattig játszva egy helyzetet a büntetőterületünkön belül. De aztán a 39. percben visszajöttünk a meccsbe, Varju kulcspasszára Skribek startolt üresen a bal oldalon, majd futtából pazarul gurított a jobb oldalon robogó Kiss Tomi elé, aki egyből a bal alsóba belsőzött. Két kölcsönadott játékosunk tehát tevékeny részt vállalt belőle, hogy úgy vonulhattunk szünetre, hogy nincs veszve még minden. Remek akció volt! 

A gól az M4 felvételén 1:47-nél.

Sajnos a második félidőben összehoztunk egy gólt hátul, a saját védőnk rúgta a német lábra a labdát, úgy pattant a kapuba, előtte meg több rossz mozdulat is zavart okozott, azaz sajnos tálcán kínáltuk a gólt. Ezzel a reményeink elszálltak. A németek egyébként is erősebbek, de meg is könnyítettük a dolgukat. Később belőtték a negyedik góljukat is, Schade simán tört be a tizenhatosra, és kihagyhatatlan helyzetbe hozta társát. 1–4. De nem ez lett a vége, mert a legvégén még egyszer betalált a német csapat, ezzel súlyos vereséget mérve a mieinkre (1-5). A hajrában Komáromi György váltotta Skribeket (volt egy jó beadása, egy szebadrúgása pedig a sorfalon pattant meg), de addigra már elment a meccs. A tavaszi Eb után ismét hazai pályán kaptunk ki a – tegyük hozzá – korosztály címvédőjétől. Voltak jó periódusaink, de hátul sok volt a bizonytalanság. Jobbak voltunk, mint tavasszal, kár a szétesésért. Tovább kell építkezni!