– Jó érzés lehet olyan csapat meghatározó játékosának lenni, amely vezeti a tabellát és sorra nyeri a meccseket…

– Kétségkívül nagyszerűen érzem magam. Jó úton járunk, véleményem szerint nagyon jól sikerült a téli felkészülés, és természetesen tovább akarunk robogni – fantasztikus, hogy ennek a részese lehetek.

– Ráadásul igen tevékeny részese, hiszen – ha egyáltalán kiemelhetünk valakit – az egyik legjobban teljesítő játékos voltál a legutóbbi három meccsen – ezt Hornyák Zsolt is nyilvánosan elismerte, aki többedmagaddal tőled sem tagadta meg a dicséretet.

– Örülök, hogy ezt hallom, de úgy érzem, mindnyájan jó formában vagyunk, nagyon együtt van a csapat. Nagyszerűen érzem magam mind a pályán, mind azon kívül, most minden nagyon jó, a legfőbb feladatunk, hogy ez így is maradjon. Mindazonáltal felkapaszkodni az első helyre könnyebb, mint ott is maradni, most az célunk, hogy ez sikerüljön, és továbbra is ilyen remekül funkcionáljunk csapatként.

– Hogyan látod a saját teljesítményedet? Úgy érzed-e, hogy közelítesz a legjobb formádhoz, vagy akár el is érted azt?

– Ezt igencsak nehéz megmondani, de kétségtelen, hogy pozitív időszakomat élem. Az első évem szintén jól sikerült, de valóban jó kondícióban és jó passzban vagyok. De nem én lennék, ha nem törekednék többre, remélem, még tovább sikerül javulnom. Nem tudom, csúcsformában vagyok-e, de az biztos, hogy még elszántabban dolgozom a csapatért és a klubért. A mottóm: sose légy elégedett magaddal.

– Adja magát a kérdés: miben léphetnél még előre?

– Fejlődni mindig lehet, például szeretnék még fontosabb játékos lenni. Még jobban szeretnék védekezni. Rendben, a három meccsből csak az egyiken, Mezőkövesden kaptunk gólt, de a beadás az én oldalamról jött. Úgy érzem mindhárom találkozón koncentrált voltam, de nem szeretem, ha gólt kapunk. Jobban szeretném segíteni a csapatot, például a támadásoknál a helyezkedésemen is lehetne még javítani. Nem mondom, hogy ez általában nem volt rendben az utóbbi időben, de a labdaszerzésből támadásba átmenetkor, a támadások indításánál még van mit csiszolnom a játékomon.

– Mi a helyzet Yoell van Nieff méltán híres ballábas átlövéseivel és szabadrúgásaival?

– Mondhatjuk, hogy ezen a téren is van még lehetőség az előrelépésre, de azt is látni kell, hogy alapvetően védekező középpályás vagyok, akinek a legfőbb dolga, hogy vigyázzon a csapat egyensúlyára. Amikor mindenki előremegy, biztosítanom kell, és amikor az ellenfél felszabadításánál felénk tart a labda, meg kell szereznem. Egyszóval nagyobb hangsúlyt kell fektetnem az egyensúlyra, mint a gólszerzésre. Persze szeretnék több gólpasszt adni, de továbbra is a védekező feladataim az elsődlegesek, össze kell gyűjtenem a lecsorgó vagy előrepasszolt labdákat, s jól megjátszani őket.

– Azért az elmúlt három összecsapáson az építkezésből is kivetted a részed…

– Bizonyos értelemben elégedett vagyok, persze, de nem teljesen elégedett. Jól érzem magam a pályán, ez tagadhatatlan, de ha túlzottan megelégszel azzal, amit produkálsz, elkezdesz stagnálni, aztán észre sem veszed, és már meg is indultál lefelé…

– Az MTK vár ránk szombaton, hogyan látod az esélyeket?

– A tabellán elfoglalt pozíció semmit sem jelent. Ebben a bajnokságban bárki legyőzhet bárkit, ezt a múlt évben, és már az idén is láthattuk. Minden meccs előtt újra és újra össze kell szednünk a koncentrációnkat, magunkra kell fókuszálnunk, hogy a legjobbat hozhassuk ki az adott összecsapásból. Egyetlenegy csapatot sem szabad lebecsülni, mert csak annyira vagyunk jók, ahogy a legutolsó meccsünkön játszottunk. Erősnek kell maradnunk csapatként, mert amíg megvan az akaraterő, amelyet a legutóbbi három mérkőzésen láthattunk, addig mindig megvan az esélye, hogy nyerjünk.