– Egészen hihetetlen, amit a válogatott véghez vitt Angliában. Gyönyörű támadások után szereztük a gólokat, ez nyilván edzőként is nagy élmény lehetett ott a pálya szélén. Hogyan sikerült ennyire felpörgetni a fiúkat?

– Úgy indultunk neki ennek a négy mérkőzésnek, hogy szeretnénk, ha játékban előre tudna lépni a csapat, hiába erősebbek az ellenfelek. Jól sikerült a felkészülés, sokat dolgoztunk, ezért ki is tűzhettük magunk elé ezt a célt. Mind a labdabirtoklásban, mind pedig az ellenfélre helyezett nyomás terén fejlődni tudtunk, az összjátékokról nem is beszélve. A jó eredmény pedig duplán örömöt okozott, de ezt annak is köszönhettük, hogy a közösség még jobban összekovácsolódott az edzőtáborban. Erősödött a kommunikáció, azaz több összetevője is volt a sikernek.

– Erősen kihallani a mondandódból az elemzői attitűdöt. Előfordult azért, hogy belőled is előtörtek az érzelmek meccs közben?

– Persze, többször is. Nyilván adódtak pillanatok, amikor én is extázisban voltam. Ugyan mi mindig a feladatunkra koncentrálunk, az ünneplést pedig meghagyjuk a játékosoknak, de természetesen nagy boldogságot éreztünk a szakmai stábban is.

– Marco Rossi mondott valami személyeset neked a lefújás után?

– Persze, minden meccs után beszélünk, ő is azt emelte ki, hogy nagyon együtt van a csapat és stáb is, a közösség ereje pedig sok mindenre képes.

– Volt olyan momentum a mérkőzésen, amelyet igazán a magadénak éreztél a stáb tagjaként?

– Sokat beszélgetek a játékosokkal, annak pedig különösen örültem, hogy Nagy Zsolt és Sallai Roland kiemelkedő teljesítményt nyújtottak, ráadásul gólokat is lőttek. Nem titok, hogy a németek elleni meccs előtt azt mondtam Zsoltnak, hogy az ő játékából már tényleg csak a gól hiányzik. És azon a meccsen meg is szerezte az első gólját a válogatottban. Sallai Rolandot is arra biztattam, hogy vállalja fel minél többször az egyéni játékot, próbálkozzon többet a támadózónában. Kettejük sikerének külön is örülök. Az ellenfeleket pedig sikerült jól feltérképezni, így nem tudtak újat mutatni. Mindenre felkészültünk. Persze a topcsapatok meccs közben is képesek extrát húzni, de úgy érzem, hogy most minden szinten jól felkészültünk belőlük.

– Az angolok elleni meccsen ott volt a keretben a Puskás Akadémia két volt, illetve két jelenlegi játékosa, továbbá te, majd akadémiánk alapítója, Orbán Viktor is gratulált a csapatnak az öltözőben Szalai Ádám unszolására. Hogyan fogadtátok?

– A játékosoknak és a stábtagoknak egyaránt jó visszajelzés volt, hogy a kormányfő és a szövetség elnöke is elismerését fejezte ki. Miniszterelnök úr szenvedélyesen szereti a futballt, ez a csapatnak is erőt ad, ezért nagy öröm, hogy meglátogatott minket. De ő is kiemelte valahol, hogy most kell szerénynek lennünk, ezt pedig szem előtt kell tartanunk. Nem szabad átesnünk a ló túloldalára, mert úgy az elvárások is megugranak.

– Nálunk (is) dolgozó edzőként mit szólsz ahhoz, hogy az összes angolok elleni gólt hazai akadémiákon nevelt játékos szerezte?

– Óriási dolognak tartom. Meg sem kell magyarázni. Nagy Zsolt és Sallai Roland a bizonyíték, hogy remek munka folyik a Puskás Akadémián. Az más kérdés, hogy Magyarországon nagyon magasak az elvárások, aminek nem mindig lehet megfelelni, talán azért, mert időnként túlzók. Ebben még fejlődhetünk meglátásom szerint, azaz reálisabban kell kitűzni az elvárásokat. Az ilyen eredmények után még több kiugró eredményt várnak majd el a válogatottól, nekünk közben minden nap azon kell dolgoznunk, hogy miben tudunk még előrelépni. Van egy jó szövetségi kapitány, pozitívak a szurkolók, az akadémiákon is sok fiatallal dolgoznak, remélem, ez nekik is jó visszajelzés, hogy a futballban az alulbecsült igenis le tudja győzni a magasabban jegyzett ellenfelet. Ezt kell elhinniük, hogy minden lehetséges. Személy szerint örülök, hogy ezt a sikert átélhettem, és hogy a stáb tagja lehetek, mert látok egy közösséget, látok egy erőt, mely a pályán kívül is megmutatkozik. Ha pedig a kissrácok is látták ezt a stadionban, akkor itt az alkalom, hogy ne nemzetközi játékospéldaképekről beszélgethessünk velük, hanem Nagy Zsoltról vagy Sallai Rolandról.