– Mit hoztál a képzeletbeli zsákban Hollandiából?

– Sok mindent. Úgy érzem, az első félévem jól sikerült, bár éreztem a környezetváltozás hatásait. Például végig angolul kellett beszélnem, fel kellett vennem a játékosok és a csapat stílusát, ritmusát – egyszóval nagyon más volt minden. Hála Istennek az első két hónapban sikerült adaptálódnom, ráadásul az együttesnek is ment a szekér – friss feljutóként ötödik-hatodik helyen állni nagy fegyvertény. A Cambuur mellett a nagyválogatottban is sikerült bemutatkoznom, ahol két győztes meccsen szerepeltem. A második félév viszont elég gyengére sikeredett mind az én szempontomból, mind a csapatéból. Egészségügyi okok miatt edzőváltás történt, és az új mester nem az általam képviselt stílust részesítette előnyben. Mindezek ellenére úgy érzem, tapasztaltabban jöttem vissza, és a kint elsajátított dolgokat igyekszem itthon kamatoztatni – elsőként a Konferencialigában, ahol a Vitória Guimaraes személyben nagyon komoly ellenféllel kerültünk szembe.

– Említetted a stílust – miben különbözik egymástól a holland és a magyar futball?

– Hollandiában nagyon nyílt focit játszanak, kevesebb hangsúlyt fektetnek a csapatok a védekezésre, a középpályát gyorsan átjátsszák, és emiatt sokszor csapkodó, ugyanakkor a nézők számára nagyon látványos a játék. Itt egy helyzet, ott egy helyzet, potyognak a meccseken a gólok – ez kétségkívül élvezetessé teszi a mérkőzéseket. Nagyon sokan szeretik a futballt, mi is minden hazai mérkőzést telt ház, tíz-tizenkétezer ember előtt játszottunk. Ugyanakkor, ha egy taktikusabban futballozó külföldi gárda ellen játszik egy holland csapat, az komoly kihívást jelenthet.

– Korábban stabil csapattagnak számítottál nálunk, ám egy évnyi távollét után nyilván újra meg kell küzdened a kezdőbe kerülésért. Készen állsz?

– Úgy érzem, mentálisan erősebb lettem, és azért jöttem haza, hogy hozzásegítsem az együttest mind a Konferencialigában, mind pedig a bajnokságban. Meg akarom mutatni: képes vagyok meghatározó játékossá válni és gólokat lőni, gólpasszokat adni.

– A válogatottságba is belekóstoltál – él a remény a folytatásra?

– Erről Marco Rossit kellene megkérdezni, de úgy érzem, ha a csapatnak és nekem is sikerül kiemelkedő szezont produkálnom, akkor lesz némi esélyem, hogy visszakerüljek. Ehhez viszont a gyenge vagy akár a közepes teljesítmény nem lesz elég.

– A bizonyítást már a St. Pölten elleni felkészülési meccsen megkezdheted – milyen találkozóra számítasz?

– Legelőször is remélem, hogy játéklehetőséghez jutok. Az edzőtáborban három nagyon jó erőt képviselő gárda lesz az ellenfelünk – most az osztrákok elleni összecsapásra koncentrálunk. Kemény, agresszív futballt játszó csapatok szerepelnek az itteni ligákban, tőlük is azt várom, hogy könyörtelenül letámadnak minket – nekünk fel kell vennünk a kesztyűt és akkor egy olyan győzelemmel kezdhetjük a felkészülést, amelyből a továbbiakban tudunk építkezni.