– A St. Pölten ellen igazán nem lehetett panasz a kapusokra: az első félidőben Tóth Balázs tizenegyest fogott, a másodikban Markek Tamásnak két óriási védése volt. Fülig ért a szád?

– Igen, főleg azért, mert annak dacára remekeltek, hogy a felkészülés legkeményebb részének a kellős közepén vagyunk. Azért is „feleztük el” ezt a meccset, mert ez volt az első mérkőzésünk, és az előző napon komoly fizikai terhelést kaptak. A találkozó másnapján is volt egy kemény edzésük – ez a hét még arra fog rámenni, hogy a technikai és a mentális képzés mellett a fizikai tréning is meglegyen. Mindenesetre büszke voltam rájuk, hogy ugyanott folytatták, ahol a tavalyi bajnokságban abbahagyták.

– Beszéljünk a kapusbrigád harmadik tagjáról is, hiszen ott van Pécsi Ármin, aki rendkívüli talentum. Vele is elégedett vagy?

– Az edzőtáborban őt is szeretném védetni, ha nem is egy egész félidőt, de pár percet mindenképpen kapni fog, hogy szokja a felnőtt futballt. Hatalmas tehetségnek tartom, a tervek szerint az NB III-ban tizenhét évesen végig ő fog védeni az új szezonban. Elképesztő ütemben fejlődik, amiben Balázsnak és Tominak is hatalmas szerepe van, mert sokat és megfelelően istápolják. Persze ehhez Ármin is kell, aki rendkívül alázatos, és nagyon beleillik ebbe a társaságba. A tehetségét eddig is látni lehetett, de most olyan feljődési szakaszon megy keresztül, amely nála nagyon látványos. Fizikálisan is egyre jobban erősödik, szerintem egy-két éven belül NB I-es szinten védhet. Nagyon jó úton halad, nagyszerű visszajelzéseket kaptunk az U17-es válogatottból is, amelynek tavaly húzóembere volt.

– Azért a te érdemeidet se hallgassuk el – hallottam egy-két olyan külső véleményt, melyek szerint Balajcza Szabolcs jelenleg Magyarország egyik legjobb kapusedzője…

– Bárkitől is hallottad, nagy elismerés, de az igazság az, hogy nagyon sokat kell tanulnom még. Erre törekszem is; nemrégiben több társammal – például a most Fehérváron dolgozó Elbert Andrással, valamint az MTK-nál jelenleg is védő Somodi Bencével – voltunk egy konferencián Portugáliában, ahová olyan csapatok küldtek szakembereket, mint az Arsenal, a Bayer Leverkusen vagy a Sahtar Doneck, de ott volt a spanyol válogatott volt kapusedzője, több portugál tréner – a Real Madrid kapusedzője csak azért nem tudott eljönni, mert akkor volt a BL-döntő. Az ilyen konferenciákon megismerjük a külföldi edzéstrendeket, amelyek, ha nem is évről évre, de három-, négy- ötévente változnak. Az ott tanultakat igyekszem továbbadni, és erre szerencsére nagyon vevők a kapusaink is. Fontos, hogy mindig meccsszituációban gondolkodom, mindent úgy bontok le, ahogy a dolgok egy mérkőzésen alakulhatnak. Mindenfajta edzésbe próbálom ezeket a szituációkat betenni – mind a technikai, mind a mentális fejlesztésbe.

– Az is a munkád elismerése, ami tulajdonképpen apropója ennek az interjúnak: a Puskás Akadémia FC új szerződést kötött veled. Mondhatjuk, hogy egymásra találtatok a klubbal?

– Úgy érzem, az elmúlt két évben „összehangolódtunk”, Hornyák Zsolt vezetőedző is elismeri és támogatja a munkámat. Létezik egy irányvonal – aki figyelemmel követi a futballt, az látja, hogy a Puskás Akadémiánál igyekszünk magyar, saját nevelésű kapusokkal dolgozni. Ilyen szempontból Markek Tomi sem kakukktojás, hiszen Csákvárról, a partnerklubunktól érkezett. Ezt az irányvonalat építjük, nagyon jó a kapcsolat az utánpótlásban dolgozó kapusedzőkkel, időről időre összeülünk, hogy a szakmai dolgokat megbeszéljük, illetve azt, hogy ki hol, melyik a csapatban védjen. A klub utánpótlásában most is vannak olyan kapusok, akik Magyarországon a legmagasabb szintre is elérhetnek. Ha Tóth Balázs vagy Markek Tomi esetleg külföldre vagy olyan helyre szerződik, ahol még előrébb tud lépni, az utánpótlásból fel tudnunk majd hozni olyan srácokat, akik megállják a helyüket az első osztályban. Visszatérve a kérdésedhez: a kapusedzőség nagyon szép munka, bíznak bennem, és ez a szerződés-hosszabbításnál is az egyik fő szempontom volt. További három évre írtam alá, Balunak 2026-ig szól a kontraktusa, a tervek szerint Tomival is hosszabbítani szeretnénk, Ármin is hamarosan profi szerződést kap. Bízom benne, hogy tudunk még fejlődni így együtt.

– Még legalább három évig köztünk vagy – mit szeretnél elérni ebben az időszakban?

– Fő célom, hogy tanítványaimból még jobb kapusok és még jobb emberek váljanak. Szeretném, hogy a fiúk – legyen az felnőtt vagy utánpótlás szinten – a válogatott ajtaján dörömböljenek. Ahogy Markek Tomi példája is mutatja, a kapusokat gyakorlatilag a végtelenségig lehet fejleszteni, ehhez érdekes, figyelemfelkeltő edzéseket kell tartani – ebből biztosan nem fogok engedni. Úgy érzem, az elmúlt esztendőkben a kapusok a Puskás Akadémia erősségei voltak, remélem, az elkövetkezendő három évben is azok lesznek.

ÍGY LÁTJÁK A MESTERT A TANÍTVÁNYOK

Markek Tamás: „Egy év után bátran mondhatom, hogy nemcsak a szokásos edző–játékos, hanem baráti viszony is kialakult köztünk. Mielőtt a Puskás Akadémiához igazoltam, Csákváron védtem; a szomszédos pályán edzettünk, már akkor láttam a kapusedzéseit. Mondhatom, dupla motiváció volt ahhoz, hogy idekerüljek, és kipróbálhassam magamat ezeken a tréningeken. Nemcsak az első napokban kaptam tőle rengeteg impulzust, hanem egészen a mai napig.”

Pécsi Ármin: „Több mint egy éve együtt dolgozom Szabival, rendkívül jó kapusedzőnek tartom, aki mindig, mindenben igyekszik segíteni, és napról napra új gyakorlatokkal áll elő. Úgy vélem, nagyon sokat fejlődtem az elmúlt esztendőben, ami nagy részben neki is köszönhető, nagyon élvezem a közös munkát vele és a többiekkel.”

Tóth Balázs: „Szabi jó értelemben mindhármunkat egy kalap alá vesz, mindenkit ugyanúgy kezel. Edzésstílusa tekintetében és a tréningek színvonalában is a nyugat-európai stílusú edző, aki a modern kapusiskolát képviseli. Folyamatosan képzi magát, a legnagyobb kapusedzőktől igyekszik tanulni, és imindezt átadja nekünk. Nagyon hálásak vagyunk neki, hiszen nemcsak szeretünk vele együtt dolgozni, hanem a munkának meg is van az eredménye.”