Akadémiánk egykori növendékei számára 2017-ben létrehozott Öregdiákközpontunk újra találkozóra hívta az egykori akadémistákat, akik közül többen már családjukkal tértek vissza az alma materbe, hogy társaikkal együtt idézzék fel a puskásos évek legszebb pillanatait. Hagyományos öregdiákebédünk számára akadémiánk étterme szolgált helyszínül.

Miután Mácsodi Ferenc, az Öregdiákközpont vezetője köszöntötte a fiatalokat, Liszkai Dezső szólt korábbi növendékeinkhez. „Tanárként mindig megható volt megtapasztalni, milyen az, amikor évek múltán találkoznak azok, akik egykor együtt éltek a mindennapjaikat, az ember ilyenkor döbbent rá igazán: minden értük vállalt munka megérte – kezdte beszédét akadémiánk igazgatója. – Ugyanez történik a mostani öregdiák-találkozón is. Jó látni, hogy létezik ez a nagyszerű kezdeményezés, kiépült az alumnushálózat, s ti, egykori növendékek örömmel jöttök vissza, hiszen erős szálak kötnek ide benneteket. Úgy hiszem, ez az erős kötelék az, ami többé teszi intézményünket. A 15. születésnapját ünneplő Puskás Akadémia történetének egyik mérföldkövéhez érkezett. Mostanra az ország legjobb futballműhelye lettünk, ám itt nem állunk meg. Arra törekszünk, hogy a Kárpát-medence legkiválóbb akadémiája legyünk – méghozzá nem csupán a futballban, akadémiánk filozófiája szerint ugyanis elsősorban az a küldetésünk, hogy értékes embereket neveljünk, akik megállják a helyüket az életben. Ami pedig még inkább erősebbé tesz bennünket, az az, hogy egykori növendékeink közül egyre többen akadémiánk munkatársaként térnek vissza.”

Komjáti András tulajdonosi tanácsadó is megerősítette: akadémiánk szeretne biztos pont lenni egykori növendékei számára, ahová bármikor visszalátogathatnak, ahol mindig szívesen látják őket, s ahol mindig büszkék lesznek mindarra, amit az életben elértek. Mielőtt volt akadémistáink nekiláttak volna a konyhások csapatának gondoskodásából készült ebédnek, vezetőink – Liszkai Dezső és Komjáti András mellett Jakab János, a felügyelőbizottság elnöke, Tóth Balázs klubigazgató, Szöllősi György, a Puskás-ügyek nagykövete, akadémiánk tanácsadója, Kiss Zoltán kollégiumigazgató, Istenes László kommunikációs és marketingigazgató, valamint Hegedűs Béla, a PAFC technikai munkatársa – növendékeinkkel együtt koszorúval és mécsesekkel tisztelegtek névadónk emléke előtt a kollégiumnál felállított Puskás-szobornál. Majd az öregdiák-találkozó zárásaként akadémistáink együtt szurkolták végig NB I-es csapatunk soron következő bajnoki összecsapását.

„Reggel edzettünk, és elhatároztam, hogy a meccs előtt mindenképpen eljövök erre a találkozóra, hogy lepacsizzak a többiekkel – mondta Szolnoki Roland, a Puskás Akadémia FC csapatkapitánya, aki első csapatunk fiataljaival együtt látogatott el az alumnustalálkozóra. – Rengeteg barátot köszönthetek itt, akivel megéltünk egy-két dolgot az akadémián. A kezdetektől itt vagyok, a régiekkel, főként a helyiekkel egyébként is tartom a kapcsolatot, de nagyon jó ötletnek tartom ezt az összejövetelt. Tizenöt év telt el az akadémia alapítása óta, ezalatt gyerekekből felnőttek lettünk, többen a családjukkal együtt látogatnak ide vissza. Épp azt beszéltük a srácokkal, hogy magunkon nem is vesszük észre, de az évek csak úgy repülnek, ám a régi sztorik még mindig előjönnek, nosztalgiázunk a kollégiumi csínytevéseken, de persze nem maradnak el a zrikák sem.”

Az öregdiákok között a Ferencváros elleni „kupacsoda” során bravúrt bravúrra halmozó iváncsai hálóőrrel, Varga Ádámmal is találkoztunk, aki a csapat kapusedzőjével, a szintén volt puskásos Rauf Dáviddal együtt tért vissza pályájuk egykori színhelyére. „Örömmel jöttem vissza, mert nagyon sokat köszönhetek a Puskás Akadémiának – fogalmazott Ádám. – Jó viszontlátni a régi csapattársakat, akik közül többekkel ellenfelekként találkozunk a pályán. Az is nagyon jól esett, hogy az akadémiáról többen gratuláltak a Fradi elleni győzelmet követően. Igazából úgy álltunk ahhoz a meccshez is, mint az összes NB III-as bajnokihoz: játsszuk a játékunkat, s akkor baj nem lehet. Miután kiegyenlítettünk, éreztük, hogy ez a meccs akár meglehet. A kapuban valóban sok dolgom akadt, a zöld-fehérek támadtak rendesen, de álltuk a sarat, s nekünk ez az összecsapás örök élmény marad, ahogyan az iváncsai szurkolóknak is. Mindig próbálom a legjobbat kihozni magamból, nem igazán voltak eddig hullámvölgyeim, még ha néha egy rosszabb meccs be is csúszik, de a Ferencváros ellen tényleg kimagaslóan sikerült teljesítenem. Nagyon megtisztelő volt számomra, hogy a Fradi edzője, aki maga is kapus volt, megdicsért, az ilyen visszajelzésekből építkezem. Meglepő módon több klubnak is a látóterébe kerültem a kupagyőzelmet követően, érkeznek a lehetőségek, természetesen az a cél, hogy feljebb lépjek, ugyanakkor nagyon jól érzem magam Iváncsán, mert megvan az egység, az összhang, egyben van a csapat, s ez látszik is az eredményeinken. Meglátjuk, hogyan alakul az életem, mindenesetre próbálok több lábon állni, ezért is van civil foglalkozásom a labdarúgás mellett. Itt, az akadémián is erre neveltek: álljuk meg a helyünket az életben.”

Az öregdiák-találkozó során készült képösszeállításunkat ezen a linken tekintheti meg.