Az év utolsó – egyben tét nélküli – mérkőzése a válogatott számára főként a nemzeti meztől búcsúzó Dzsudzsák Balázsról szólt. A Debrecent az NB I-be visszajuttató, az NB I-ben pedig igazi vezérként irányító játékos számára ez a meccs tehát nem csak ebben az évben volt az utolsó, 109-szeres válogatottságával azonban magyar rekorder lett, megelőzve Király Gábort. A szurkolók többször is éltették a festett hajú Dzsudzsákot, aki saját maga is 600 jegyet ajándékozott a drukkereknek, akik összesen 51 ezren jelentek meg a lelátón.

A magyar csapat most Nagy Zsolt nélkül futott ki a pályára, a kapuban pedig megint Dibusz kezdett, azaz Tóth Balázsnak is várni kell még a bemutatkozásra. Egy volt akadémistánk, Sallai Roland azonban ott volt a kezdőben, és ha már ott volt, rúgott is egy gyönyörű gólt a 15. percben. A szélen futó Styles-t ugratta ki remekül a leshatáron, a visszakapott labdát 12 méterről egyből a kapuba passzolta. Pár finom érintésen alapult az egész támadás, a görögök pedig csak lesték közben, hogy mi történik.

Dzudzsák is lőhetett volna gólt, a 28. percben vagy harmincról szúrt rá egy lövést ballal, de ezt védte Paszhalakisz, majd a 38-ban is ő volt az egyik főszereplő, jól adott be jobbról, Sallai kapásból kapura lőtt, de a rövid sarkot jól lefedő görög kapust nem hozta zavarba. Dibusznak nem volt különösebb tennivalója, a szünetre maradt az 1–0-s vezetés.

A fordulás után – ahogy arra lehett számítani – Marco Rossi megtapsoltatta Dzsudzsákot a szurkolókkal, akit Ádám Martin váltott, a rekorder pedig körbepacsizta az alsó szektorokat, így búcsúzva a drukkerektől. Beállt Nagy Zsolt is, aki Kerkez helyére érkezett, avagy visszacserélték egymást a luxemburgi meccshez képest. „Joe” elég aktívan szállt be, sokat volt játékban. 

Később lejött Sallai is, Dárdai állt a helyére, azaz újoncot avatott a magyar csapat. A 73. percben Nagy Ádám indította Ádám Martint, aki a befelé törve tiszta lövőhelyzethez jutott, lőtt is, de a kapus vetődve védett. Kár, hogy nem ment be, mert aztán a 79. percben büntetőt kapott Görögország Styles apró szabálytalansága után, Bakaszetasz pedig könyörtelenül bevágta a labdát a kapu jobb oldalába (Dibusz nem arra indult). Kidolgozott helyzet nélkül egyenlítettek tehát a vendégek. (Pedig a görög sportnapilap internetes oldalán azt írták, a magyar csapat úgy védekezik, mint ha olaszok lennénk...)

Volt ígéretes kontránk még, többen is várták a passzt, de Szalai nagyon el akarta lőni. Utólag mondhatjuk, hogy kár volt érte.

De az év így is szépen zárult. Debütált Szappanos Péter, aki Dibuszt váltotta a végén, illetve bejött Szoboszlai helyére Kalmár Zsolt is, aki hosszú sérülésből tért vissza. Ráadásul egyből odaállhatott a labda mögé, mert Ádám buktatásáért szabadrúgást kaptunk remek helyről. A „hideg láb” sem zavarta Kalmárt, szépen megtalálta a rést a hosszú kapufa mellé (2–1). 51 ezer néző ugrott talpra a helyszínen, és hasonlóan tehetett több százezer a TV előtt ülve. Ezzel a magyar válogatott megnyerte a mérkőzést, és szépen zárva az évet készülhet az Eb-selejtezőkre. 

Dzsudzsák ezután még elbúcsúzhatott a közönségtől, volt közös éneklés és beszéd is. Egy korszak lezárult. Reméljük a legjobbakat 2023-ban is.

Barátságos válogatott mérkőzés, Puskás Aréna

Magyarország–Görögország 2–1 (1–0)

Gól: Sallai (15.), Kalmár (90+4.), illetve Bakaszetasz (81.)

Sárga lap: Botka (64.), Kalmár (90+4.)

Magyarország:

Dibusz (Szappanos, 90+2.) – Botka (Lang, 71.), Orbán, Szalai A. – Fiola, Nagy Á., Styles, Kerkez (Nagy Zs., 53.) – Szoboszlai (Kalmár, 90+2.), Dzsudzsák (Ádám, 53.) – Sallai (Dárdai, 72.)