Álomszerűen indult a 2022/23-as idény Posztobányi Patrik számára, hamarosan azonban rémálom lett belőle. A Ferencváros elleni szezonnyitón életében először kezdett bajnokin a PAFC első csapatában, s noha az Üllői úton 1–0-s vereséget szenvedtünk, bátor játékkal és nagyszerű teljesítménnyel hívta fel magára figyelmet. Joggal bízhatott abban, hogy Hornyák Zsolt az Újpest elleni hazai találkozón is a kezdőben számol vele, amikor az egyik edzésen megtörtént a baj.

„Zónás játék közben rosszul támasztottam ki, és elszakadt a keresztszalagom. Akkor nagyobb fájdalmat nem éreztem, de térdtől lefelé elzsibbadt a lábam. Nagyjából egy percre még vissza is álltam, aztán hazamentem, s még otthon sem tűnt úgy, hogy nagy a baj. Majd lefeküdtem aludni egy-két órára, s miután felkeltem, már sétálni sem tudtam” – idézte fel a cseppet sem kellemes emlékeket az U17-es válogatott csapatkapitányaként korosztályos Európa- és világbajnokságon is szereplő játékos.

Jól ismert közhely, hogy a sérülés sosem jön jól, Patrik esetében pedig ez hatványozottan így volt. Nem csoda hát, hogy a diagnózis hallatán először a kétségbeesés lett rajta úrrá, ám szinte rögtön jött a segítség, mégpedig a csapatkapitány Szolnoki Rolandtól, aki akkortájt ugyanezzel a problémával küzdött – maga is mindössze pár nappal azelőtt esett át az operáción.

„Amikor megkaptam a hírt, hogy elszakadt az elülső keresztszalagom, bizony nagyon nehezen viseltem, legalább egy óráig sírtam. Aztán Szoszó felhívott, és valamelyest megnyugtatott. Nagyon sokat jelentett, hogy ott volt velem a családom és a barátnőm, akik igyekeztek megvigasztalni, de Roli gesztusa is hihetetlenül fontos volt. Ő előtte már átélte, ami rám várt, így fel tudott készíteni a megpróbáltatásokra” – fejezte ki csapat- és sorstársa iránti háláját a fiatalember.

A műtét utáni szigorú fekvést követően aztán annak rendje s módja szerint a Sörös Kata gyógytornásszal végzett munkával megkezdődött a rehabilitáció, s Posztó immár a zöld gyepen, Purger Szilárd rehabilitációs edző felügyelete alatt dolgozik keményen azon, hogy mihamarabb teljes értékű harcosként lehessen ott a tréningeken és a meccseken. A kép mindenesetre biztató: a futás mellett már labdás gyakorlatokat is végez.

„Most már a pályán dolgozunk, úgyhogy talán mondhatom: rendben vagyok. Jelenleg arra koncentrálok, hogy visszajöjjön a mozgáskoordináció és a labdaérzékelés – úgy is fogalmazhatok, hogy látom a fényt az alagút végén, egyre közelebb vagyok ahhoz, hogy pályára léphessek. Nyilván sok tényezőn múlik, mikor jön el ennek az ideje, de jelen állás szerint úgy néz ki, február végén, március elején pár percre már tétmeccsen is bevethető leszek – Katának és Szilunak ezúton is szeretnék köszönetet mondani áldozatos munkájukért.”

Egyre közelebb a vágyott célhoz: nagy munkában Posztobányi Patrik és Purger Szilárd

Húszéves játékosunkra a már említett Fradi elleni találkozón a három középhátvéd egyikeként számított Hornyák Zsolt, ám az utánpótláscsapatokban a középpályán is megfordult, így több poszton is bevethető labdarúgóval „bővül” a keret, ha eljön a várva várt pillanat.

„Amikor idekerültem az akadémiára, belső védőt játszottam, csak az U17-es csapatban lettem védekező középpályás. Mind a két posztnak megvan a maga szépsége, mindkettőt szeretem, ha végre pályára léphetek, gyakorlatilag mindegy lesz, hol számít rám a mester” – szögezte le Patrik.

S hogy tehetséges fiatalunk mit vár a 2023-as esztendőtől? Talán nem lesz meglepő a válasz.

„A tavalyi év nagyon nem úgy alakult, ahogy szerettem volna, így mind a csapatnak, mind magamnak hosszú sérülésmentes időszakot kívánok, és remélem, nem maradnak el a sikerek sem.”