„Határozottabbnak kell lennünk”
Győzelmekre cserélné az ikszeket Hornyák Zsolt – vezetőedzőnkkel az edzőtábor előtt a spanyolországi programról, a keretbe meghívott fiatalokról, a visszatérőkről és a tavaszi szezonban megvalósítandó célokról is beszélgettünk.
⏲ 2023-01-07
Legyen bármilyen kellemes a pihenés, aki évtizedek óta a futballban dolgozik, január elején már alig várja, hogy újra edzésbe állhasson, illetve tréningeket tarthasson – nincs ezzel másképp Hornyák Zsolt sem.
– A világbajnokság miatt rendhagyó másfél hónapon vagyunk túl, a fiúk most biztosan eleget pihenhettek. A karácsonyi szünet utolsó hetére személyre szabott edzéstervet kaptak, de számukra is más érzés a pályán edzeni, ahol van kontaktus – mindannyian örülünk, hogy megkezdtük a felkészülést a szezon második felére – árulta el vezetőedzőnk.
– Spanyolországban jól ismert helyszínen és körülmények közt készülhet az együttes. Milyen programot terveztetek a srácok számára?
– Napi két edzés és három edzőmérkőzés szerepel a programban. Elsőként a svájci éllovas Young Boysszal mérkőzünk meg január 11-én, 15-én jön a Karlsruhe, majd 19-én a cseh Jablonec ellen zárunk. Három nehéz mérkőzés vár ránk, de nem akartam könnyű meccseket, hiszen a komolyabb megmérettetések szolgálják igazán jól a felkészülést, és a velünk edző fiataloknak is szükségük van rá, hogy nevesebb ellenfelek ellen mutathassák meg, mit tudnak.
– Ha már a fiatalokat említetted: négy új arc lesz a Spanyolországba utazó keretben. Tőlük mit vársz az edzőtáborban?
– Mindannyiuk esetében az akadémián nevelődő tehetségekről beszélünk, utoljára Nathaniel Noël került be a kiválasztottak közé, aki eredetileg nem szerepelt a terveinkben, de az utolsó héten, amikor azt figyeltük, ki jöhet szóba az edzőtáborozó keret kialakításánál, nagyon jól teljesített. Azért vele kezdtem a felsorolást, mert a többieket már sokkal régebben kiszemeltük. Dusinszki Szabolcs például remekül játszott az NB III-as csapatban, gólokat is lőtt; megérdemli azt a lehetőséget, hogy ebben a félévben stabilan az első csapattal eddzen. Szeretnénk beépíteni, remélem, olyan teljesítményt nyújt, amellyel a meccskeret vagy akár a kezdőcsapat kialakításánál is figyelembe tudjuk majd venni. Kern Martin és Babós Levente esetében is a legtehetségesebb saját nevelésű játékosainkról van szó, akik elég fiatalok, de úgy érzem, meg kell kapniuk a lehetőséget arra, hogy velünk edzhessenek, és akár játékpercek tekintetében is „beleszólhassanak” az első csapat életébe. Ha nem sikerül nekik, akkor sincs semmi baj, hiszen akkor is bevethetők lesznek az eddigi csapataikban, az NB III-ban és az U19-ben. Számukra a következő hat hónap az adaptáció időszaka lesz, nyárra már látni fogjuk, milyen messzire jutnak a fejlődésben. A példa mindenesetre ott van előttük, hiszen az utóbbi időben Corbu Mariusnak és Gruber Zsombornak is sikerült megragadnia közöttünk. A célunk a most csatlakozókkal is egyértelmű: saját nevelésű első osztályú játékosokat akarunk faragni belőlük.
– Gruber Zsombor az ősszel jó benyomást keltett, róla érdemes lenne még pár szót ejteni…
– Zsombi egyértelműen kiemelkedő tehetség. Nagyon nehéz jó magyar középcsatárt találni, ráadásul ő saját nevelés. Mivel az előző szezonban kisebb volt a konkurencia a centerposzton, hiszen csak Libor Kozák, illetve a sérüléséig Jakub Plsek volt ott bevethető, azt mondom, Zsombor már akkor lehetőséget kaphatott volna, szerintem egy évet elvesztett azzal, hogy elment Svájcba. Most viszont már csak előre tekintünk, és ami késik, az nem múlik: ha a mentális és fizikai terhet is elbírja, akkor válogatott szintű játékos lehet belőle.
– Az imént szóba került Jakub Plsek is; ő újra ott van a keretben, s gyakorlatilag új igazolásnak számít, hiszen tíz hónapja nem játszhatott. Tőle mit vársz tavasszal?
– Ő rendkívül értékes, univerzális játékos, hiszen, amint említettem, centert is tud játszani, és a középpályán is jó helyen van nála a labda, ráadásul a sérüléséig stabil volt a teljesítménye. Ő már velünk készül, teljes értékű edzésmunkát végez, reméljük, hogy a kezdésig hátralévő egy hónapban olyan állapotba tudjuk hozni, hogy az önbizalma is visszatérjen.
– A bajnokság január 29-én, a Mezőkövesd elleni idegenbeli találkozóval kezdődik. Mérlegre téve az őszi szezont, mely területeken vársz többet a csapattól tavasszal?
– Legelőször is: nagyon sok volt a döntetlen. Bár voltak olyan összecsapások is, amelyeken kikaptunk volna, ha a dolgok másképp sülnek el, de legalább három-négy olyan meccsen veszítettünk pontokat, amelyeken úgy éreztem, mi voltunk a jobbak. A Fradi elleni idénynyitón például a hosszabbításban egy szerencsétlen hiba következtében kikaptunk, holott meglehetett volna győzelem is. Az idény második felében arra kell törekednünk, hogy az ikszeket győzelmekre „cseréljük le”. Ha ősszel az említett három-négy mérkőzésen döntetlen helyett nyerünk, még közelebb lennénk a Ferencvároshoz, és az első helyért futnánk versenyt velük. A második pozíciótól így is csak egy pontra vagyunk, de egyértelműen több van bennünk. Már a meccsek elején határozottabbnak kell lennünk, nem szabad korai gólokat kapnunk – sokszor előfordult ugyanis, hogy vesztes állásból kellett felállnunk. Több összecsapást kell lehoznunk kapott gólok nélkül, szívesen látnék 1–0-ra vagy 2–0-ra megnyert mérkőzéseket. Persze nagyon örülnék a fölényes sikereknek is, de fontos, hogy stabilizáljuk a csapat védekező munkáját, ugyanis volt olyan időszak, amikor kevésszer vették be a hálónkat, de utána valami megtört, és meccseken keresztül sok gólt kaptunk, ráadásul elkerülhető gólokat. Ha az említett területeken sikerül előrelépnünk, bízom benne, hogy nagyon jó helyezést érünk el.
– Az ezüstéremmel például maradéktalanul elégedett lennél?
– Álnaiv lennék, ha nem dobogós helyezésben gondolkodnék, hiszen megvan a csapatban a minőség ahhoz, hogy az első három hely valamelyikén végezzen. Minden a jó teljesítményen múlik, hiszen az hozza az eredményeket, ezért szeretnénk olyan felkészülést végezni, hogy a szezon második felében nagy nyomást tudjunk helyezni az ellenfelekre. Nem lebecsülve a mögöttünk állókat, az elsődleges célunk, hogy megelőzzük a Kecskemétet és a Kisvárdát, s a Fradihoz is minél közelebb kerüljünk…