Érzelmes pillanatok Bicskén és a Groupamában
Hat és fél hónapig tartó lábadozást követően a Bicske elleni barátságos meccsen tért vissza a pályára térdsérülése után Posztobányi Patrik, aki az Üllői úton még a lelátóról szorított a többieknek, de reméli, mihamarabb „éles bevetésen” is magára húzhatja első csapatunk mezét.
⏲ 2023-03-17
A bicskei gálameccsen hosszú-hosszú idő után először léptél a pályára a csapatban – a meccs utáni nyilatkozatodban lehetett is látni, hogy elöntöttek az érzelmek…
– Kemény hat és fél hónap van mögöttünk Szolnoki Rolival, hatalmas megkönnyebbülés volt újra a pályára lépni. Az elmúlt időszakban kőkeményen dolgoztunk a visszatérésért, Bicskén kint volt a családom is, nem csoda hát, hogy elérzékenyültem… A legnehezebb az volt, hogy nem lehettünk ott a csapattal minden pillanatban, és nem csinálhattuk azt, amit a legjobban szeretünk.
Most már teljes értékű játékosként készülsz a többiekkel. Az izmok, a szalagok már nyilván normálisan működnek – kezdesz belelendülni a fociba is?
– Az elején azt gondoltuk, nem lesz nagy gond, de aztán szembesülnünk kellett azzal, hogy a csapatedzések teljesen mások, mint az egyéni tréningek, és bizony látszott a hosszú kihagyás. De a mester, a stáb, a társak mindenben segítenek, és úgy vélem, napról napra egyre jobb a helyzet.
A Fradi elleni összecsapásra még nem nevezett Hornyák Zsolt. A tervek szerint mikor láthatunk tétmeccsen is a pályán?
– Múlt hétvégén az NB III-as csapatban játszottam egy félidőt a Nagykanizsa ellen. Most az a legfontosabb, hogy visszajöjjek a játékba, illetve minél több játékpercet kapjak, de nagyon remélem, hogy hétvégén, az Újpest ellen már ott leszek a keretben.
A lelátóról nézted a Ferencváros elleni idegenbeli győzelmünket az Üllői úton, ott, ahol eddigi utolsó NB I-es meccsedet játszottad. Milyen volt kívülről a mérkőzés?
– Annak ellenére, hogy nem futballozhattam, nagyszerű érzés volt, mostanában nem sok csapat mondhatja el magáról, hogy a Groupama Arénában győzi le a Fradit. A pályán, illetve a kispadon sokkal jobban viselem az izgalmakat, a lelátóról nézve idegtépő érzés, hogy nem tudsz segíteni. Egy-egy szituációban bizony lendült is a lábam…
Az ünnepléskor viszont már ott lehettél az öltözőben. Vannak felvételek a fiesztáról, de milyen volt mindezt ott, a többiekkel együtt átélni?
– Hihetetlen érzés volt. Először győztük le a zöld-fehéreket idegenben, ráadásul harminc percen keresztül emberhátrányban játszottak a fiúk. A kiállításig mi domináltunk, utána pedig nagyot küzdöttek a srácok, úgy érzem, ebből a teljesítményből a következő pár meccsre is meríthetünk. Nem csoda, hogy hatalmas ünneplést csaptunk a végén – az előző két sikertelen bajnoki után a csapatból is sok-sok érzelem felszabadult.
Most az Újpest következik, amely a Mezőkövesd elleni győzelmével ellépett a kiesőzónából, de még mindig csak három ponttal van a vonal felett. Hogyan látod az esélyeket?
– Az lila-fehérekkel mindig kiélezett meccseket vívunk, ők a bennmaradásért küzdenek, mi pedig a dobogóért, úgyhogy mindkét gárda számára élethalálharc minden összecsapás. Ugyanolyan kemény párharcra számítok, mint a Magyar Kupában, ahol tizenegyesekkel ejtettük ki őket. A legfontosabb, hogy a mi játékunk érvényesüljön; gyors szélsőink, kreatív középpályásaink és csatáraink vannak, és meccsről meccsre egyre több helyzetet alakítunk ki. Hogy nyerünk-e, azt a találkozó előtt nehéz megmondani, de én bízom magunkban, és ha ugyanazzal a mentalitással játszunk, mint az Üllői úton, meglehet az újabb siker.