A helyszínen szurkolt a csapatnak a válogatott bolgárokkal vívott Eb-selejtezőjén az angolok ellen tavaly júniusban 4–0-ra megnyert Nemzetek Ligája-meccs egyik hőse, Nagy Zsolt. A 3–0-s győzelem után a sérüléséből lábadozó balbekk érthető örömmel összegezte a látottakat.

– Talán annyi volt a különbség a tavaly nyári és a mostani találkozó között, hogy Wolverhamptonban kilencven percig tudtunk azon a színvonalon futballozni, mint itt az első félidőben, igaz, ott később kezdtük a gólgyártást... Most az első játékrészben fantasztikus teljesítményt nyújtott a csapat, a másodikban is nálunk volt többet a labda, magabiztosak voltunk, de az első tíz percet leszámítva nem voltunk annyira veszélyesek a kapura. Már a meccs előtt járt a lábam, nagyon izgultam, talán jobban, mint amikor ott vagyok a pályán, de remek volt látni, hogy ilyen jól futballozunk. A góloknál én is felugrottam, ordítottam, egyszóval nagyon beleéltem magam – mesélte „Joe”.

Egy ilyen szép győzelem után nehéz bárkit is kiemelni, de Szoboszlai Dominik egyszerűen megállíthatatlan volt…

– Valóban zseniálisan és alázatosan futballozott, a védekezésből is kivette a részét, csapatkapitányként igazi vezér volt a pályán. A szabadrúgásgólja klasszis megoldás volt, a harmadik találatnál a gyönyörű szólója végén a becsúszó védő lábáról visszakerült elé a labda, de átengedte a gólszerzés lehetőségét Ádám Martinnak, ez is mutatja, hogy teljesen alárendelte magát a csapatérdeknek.

Bár Marco Rossi gyakran beszél a szerencséről, ennyi jó eredményt már nem lehet pusztán Fortunának betudni. Mi a csapat titka?

– Marco Rossinál fantasztikus a csapatszellem, és olyan játékosokat hív meg a keretbe, akikről tudja, hogy mind mentalitásban, mind játékban meg tudnak felelni az elvárásoknak. A keret tagjait gyakorlatilag minden helyzetre felkészítik, egyik meccsen sem érhet minket meglepetés, ha kikapunk, akkor szinte biztos, hogy saját magunkat verjük meg. A mester a játékosokon kívül segítőiben, Cosimo Inguscióban és Laczkó Zsoltban száz százalékig megbízik, kikéri a tanácsukat, és hallgat is rájuk, de ez egyébként a stáb minden tagjára igaz. Például a németek elleni hazai meccs előtti napon kisebb vádlisérülés miatt nem tudtam edzeni a csapattal, Sallai Rolanddal külön mozogtunk, ám másnap a reggelinél Marco Rossi odajött, és megkérdezte, hogy vagyok, majd miután azt feleltem, sokkal jobban, mint az előző nap, közölte velem, hogy Cosimo javaslatát elfogadva úgy döntött, kezdeni fogok. Mit ad Isten, a hatodik percben gólt rúgtam a németeknek… Egyszóval, ha valamit ki kell emelnem, az mindenképpen a felkészültség, a bizalom, és hogy a válogatottnál tényleg minden igazi csapatmunka.