– Odahaza, Tégláson kezdtem el focizni hat-hétéves koromban, majd mivel Hajdúböszörménybe jártam nyolcosztályos gimnáziumba, az ottani egyesületben folytattam pályafutásomat, ahol az NB II-es utánpótláscsapatig jutottam. Tizenhét-tizennyolc éves koromban választanom kellett a futballkarrier és a tanulás között, és a család tanácsát is figyelembe véve az utóbbi mellett tettem le a voksomat. Azt viszont éreztem, hogy a fociban akarok maradni, így a Testnevelési Egyetem edzői szakán tanultam tovább, ahol tanulmányaim mellett a TFSE színeiben amatőr szinten azért továbbra is űztem a sportágat. Az egyetemen ismertem meg az akkor a Puskás Akadémián dolgozó Csáki Istvánt, ő szólt 2017-ben, hogy lehetőségem lenne itt elhelyezkedni videóelemzőként, nekem pedig nem kellett kétszer mondani – mesélt korai pályafutásáról U15-ös csapatunk asszisztens edzője.

Öt évig dolgoztál ebben a pozícióban, jócskán van rálátásod a témára – hogyan látod a videóelemzés evolúcióját az évek alatt?

– A videóelemzés mára a mindennapi munka szerves részévé vált, legyen szó utánpótlás- vagy felnőttlabdarúgásról. Már régóta nem kizárólag a saját meccseink és az ellenfél játékának elemzésére szolgál, hanem szerepet játszik az edzések megtervezésében, kiértékelésében, illetve általa nyomon követhető az egyének fejlődése is. Mára a videóelemzés komoly szakmai képzettséget igénylő terület lett a labdarúgáson belül, úgy is fogalmazhatunk, hogy a videóelemzőkre már harmadik-negyedik számú edzőként lehet tekinteni.

Hány korosztály, illetve edző munkáját segítetted eddig?

– Általában az U17-esek videóelemzője voltam, de volt egy-két év, amikor egyidejűleg az U16-osoknál is tevékenykedtem. Egy esztendőn át az NB I-es együttes munkáját is segítettem, ha a mostani évemet is ide vesszük, összesen hét-nyolc csapatnál fordultam meg eddig. Az utánpótlásedzők közül Czinkon Szabolccsal, Nagy Ádámmal, Szélesi Zoltánnal, Mónos Tamással, Kiss Mártonnal és Lednitzky Andrással dolgoztam együtt, de az egyéni képzésben besegítettem Laczkó Zsoltnak és Kanta Szabolcsnak is – mindenütt sok hasznos tapasztalatot szereztem.

Hogyan jött a trénerkedés?

– Az idei évtől vagyok az U15-ös korosztály asszisztens edzője – nagyon örültem a felkérésnek, mert már videóelemzőként szerettem kint lenni a pályán, figyelni, mi történik az edzéseken. Mindig is az volt a célom, hogy minél nagyobb rálátásom legyen a labdarúgásra, annál is inkább, mert abban hiszek, hogy az embernek folyamatosan fejlesztenie, képeznie kell magát ahhoz, hogy naprakész tudjon maradni – úgy láttam, jó lépés, ha asszisztens edzőként is kipróbálom magam.

Milyenek a tapasztalataid az új szerepkörben?

– Nagyon élvezem a munkát, tele van új kihívásokkal, és nagyon pozitív légkörbe csöppentem, részben Lednitzky Andrisnak, részben a srácoknak köszönhetően. Nagyon sokat és nagyon dinamikusan tudnak fejlődni, márpedig számomra az a legfontosabb, hogy a legtöbbet, a legjobbat hozzuk ki a gondjainkra bízott fiatalokból. Az is hatalmas motiváció, hogy egy nálam sokkal tapasztaltabb kolléga mellett dolgozva szerezhetem meg a szükséges rutint. Ami a fiúkat illeti, az utóbbi években elemzőként már volt személyes kapcsolatom velük, azt hiszem, megtaláltuk egymással a közös hangot. Tizennégy-tizenöt évesekkel dolgozva nagyon fontos, hogy megismerjem a nyelvüket, a gondolkodásmódjukat, tudjam, melyek azok a kérdések, amelyek foglalkoztatják őket. Nagy elvárásaik vannak magukkal és velünk szemben is, éhesek a tudásra, de mivel a tanulási folyamat kellős közepén vannak, sokat hibáznak is. Edzőként az egyik legnagyobb kihívás ennél a korosztálynál, hogy minél több ismeretet adjunk át nekik, rávilágítsunk a hibákra és kijavítsuk azokat, de mindezt úgy tegyük, hogy az önbizalmuk ne szenvedjen csorbát.

Milyen edző Budai Gergely?

– Olyan, aki nyitott, közvetlen, de megköveteli a kemény munkát. Videóelemzői múltamból adódóan aprólékos vagyok, minden részletre odafigyelek, és mindent be is vasalok a játékosokon, de igyekszem minél közelebb kerülni hozzájuk, mert szerintem ez is alapfeltétele a minőségi munkának.

Amikor elfogadtad a felkínált asszisztens edzői pozíciót, milyen ambíciókkal vágtál bele?

– „Vadkeleti” parasztgyerek vagyok, aki a kemény munkában hisz, és tudja a helyét a rendszerben, illetve a szakmában. Ugyanakkor, mint a sportban mindenkinek, nekem is vannak céljaim. Mivel az eredmények magukért beszélnek, úgy vélem, edzőként az értékemet az általam kinevelt játékosok minősége határozza meg – én erre szeretném felépíteni a karrieremet. Igyekszem minél több tudást és tapasztalatot szerezni, illetve átadni, és ha ez azzal jár, hogy előre tudok lépni, akkor örömmel fogadom az újabb kihívást. Mindazonáltal még nagyon fiatal vagyok, nem igazán döntöttem el, hogy elemző, edző vagy vezetőedző akarok-e lenni. Már belekóstoltam a felnőttfutballba is, és nagyon tetszett, főleg azért, mert ott tényleg minden a versenyzésről, az eredményekről szól – nem titkolom, az mindenképpen motivál, hogy előbb-utóbb a „nagyokkal” dolgozhassam.