A Váli-medence legnagyobb erdejébe, a közel kétszáz éves libanoni cédrust rejtő Csaplári-erdőbe vezetett a Real Madrid Alapítvány és a Puskás Akadémia fúziójának hála hazánkban is működő szociális és sportprogram, a RealTanoda kosarasainak útja. Az erdő kapujában az Alcsútdobozi Kalandpark fogadja a gyerekeket, akik rendhagyó szezonzárásként az Alcsúti Arborétum szomszédságában, a fák között kialakított, különböző nehézségű függő- és csúszópályákon tehetik próbára magukat. Egyik-másik ügyességi pálya olyan akadályokat rejt, amelyek nem kis kihívást jelentenek a kalandoroknak. Sokakon majdnem kifog a gólyaláb, amely jobbra is, balra is kileng, de a forgó rudakon vagy épp a létrás torlaszokon sem egyszerű átjutni – kell ám egyensúlyozni!

A két és fél órás program során növendékeink annyiszor kelhetnek át az akadályokon, ahányszor csak szusszal bírják. Persze a kalandpark szakképzett animátorai odafigyelnek a tanodások biztonságára. Folyamatosan karbantartják a pályákat, hogy megfeleljenek a biztonsági előírásoknak, emellett a fák állapotára is kiemelten figyelnek, hiszen ezek képezik a pályák alapját. Leginkább az erős, meglehetősen kemény, ugyanakkor igen rugalmas kőrisekre épültek az akadályok, s épp ebben áll az Alcsútdobozi Kalandpark varázsa, hogy mesébe illő természeti környezetben, élőfák oltalmában kapott helyet. Az animátorok a gyerekeket is felkészítik a biztonságos „kalandorkodásra”: biztosítják számukra a megfelelő védőfelszerelést, a mászás megkezdése előtt pályahasználati oktatásban részesítik őket, illetve mivel a mentésben is jártasak, segítenek az elakadt mászóknak. Ám mentésre ezúttal nincs szükség – a RealTanoda növendékei könnyűszerrel teljesítenek minden létező akadályt.

„A RealTanoda mintegy harmincöt fős kosaras szekciójával vettük birtokba a kalandpark ügyességi pályáit, ez a program, azt hiszem, kiváló alternatívája lehet akár egy-egy edzésnek is – fogalmaz Siposné Bokor Katalin edző. – Összetartó, lelkes kis csapatunk van, amely hűen tükrözi a Real Madrid Alapítvány szellemiségét. Fiúk-lányok, kisebbek-nagyobbak egyaránt helyet kaptak a csapatban, sőt, azt mondhatom, hogy különbözőségük ellenére minden gyerek otthonra lelt benne. Ők korántsem élsportolók, de a RealTanodának köszönhetően megvan a lehetőségük a sportolásra, igazi örömsport az övék, amely nem az eredményekről szól, hanem a mozgás szeretetéről.”

A RealTanoda megtartó erejét jelzik azok a nagylányok is, akik immár több mint hat éve a program részesei. „Eleinte én is azok között voltam, akik a RealTanodának köszönhetően kezdhettek el kosarazni, ám mostanra már segédedzőként vagyok jelen – mondja Mohl Dóra, aki jelenleg a szegedi tanítóképző elsőéves hallgatója. – Ha csak tehetem, jövök, és segítek, leginkább a vizsgaidőszak ad erre lehetőséget. Szeretem a gyerekeket és ezt a kis csapatot, s mivel tanító leszek, nem árt egy kis tapasztalatszerzés, arról nem is beszélve, hogy a sport áldásos hatásait is élvezhetem.” A tizedikes Incze Boglárka még mindig támogatottként van jelen a programban, ám hamarosan ő is segédedzőnek áll: „Minden edzésen ott vagyok, s ha kell, segítek. Kezdetben fociztam, de amikor megadatott a lehetőség, hogy kosárlabdázzak, egy percet sem haboztam, számomra ez a labdajáték sokkal nagyobb örömet ad. Kata néni pedig, akár a mágnes, vonzza a gyerekeket, s valósággal ránk ragasztja a játék szeretetét.”

A lányok egyetértenek abban, hogy a Puskás Akadémia berkein belül működő RealTanoda egyedülálló lehetőséget teremt a helyi és a környékbeli gyerekek, főként a kevésbé tehetősek számára, hogy elkezdjenek sportolni, s megtapasztalják mindazt, amit a sport, a mozgás adhat, az összetartó és elfogadó közösség erejéről már nem is beszélve. S minthogy kalandoraink tisztesen elfáradtak a nagy mászás közepette, a program jól megérdemelt pizzázással, na és persze az elmúlt szezon tanulságainak és a jövő terveinek számbavételével ér véget.