Zsinórban másodszor vertük meg a Ferencvárost a saját otthonában, és a forgatókönyv is kísértetiesen hasonló volt a tavaszi mérkőzéshez. Hogyan éltétek meg ezt a szép sikert a pályán?

– Nagyon vártuk a Fradi elleni találkozót, hiszen a zöld-fehérekkel vívott összecsapásokon mindig sok a néző és remek a hangulat. Tisztában voltunk azzal, hogy egy rendkívül jó csapat ellen játszunk, amely egy magabiztosan megnyert nemzetközi kupamérkőzés után az önbizalomnak sem volt híján. Azzal, hogy milyen taktikai és személyi változtatásokat hajtottak végre a meccs előtt, mi nem foglalkoztunk. Persze azért kielemeztük a játékukat, és be is jöttek a taktikai húzásaink a mérkőzésen. Amint említetted, a forgatókönyv hasonló volt, mint a legutóbbi találkozásunkkor – jobban örültem volna, ha ezúttal az utolsó pillanatban kapott gól nélkül tudtuk volna zárni a csatát. Persze így is madarat lehetett volna velünk fogatni a lefújás után, de most már nem foglalkozunk azzal, mi történt az Üllői úton, hiszen hamarosan újabb mérkőzés következik.

Amely meccset volt csapatod, a Fehérvár ellen vívjuk a Panchóban… A piros-kékek csúnyán beragadtak a rajtnál, három meccsből három verséggel az utolsó helyen tanyáznak. Harapósak lesznek?

– Úgy vélem, nehezebb dolgunk lesz, mint az eddig lejátszott három meccs bármelyikén. Mindenki tisztában van vele, hogy a két csapat közös múltja és a helyi rivalizálás miatt ez egy igazi presztízsmeccs, általában parázs hangulat, sok sárga lap és kemény, férfias küzdelem jellemzi az egymás elleni találkozóinkat. Az nem feltétlenül jó nekünk, hogy a Vidi háromból háromszor kikapott, ugyanis biztosan mindenre elszánt csapattal ütközünk meg, de a múlt vasárnapi győzelemből és a jó kezdésből mi is meríthetünk önbizalmat és motivációt. Meg szeretnénk szerezni az első hazai győzelmünket, amihez a kulcs az lesz, hogy a Fradi-meccshez hasonlóan fegyelmezetten betartsuk a taktikai utasításokat, és ugyanolyan egységesek legyünk, mint az Üllői úton voltunk.

Hatodik éve vagy Puskás Akadémiánál, a szíved már nyilván nem ver az átlagosnál hevesebben, ha a fehérváriakkal ütközünk meg. Most viszont talán mégis különleges összecsapás vár rád, hiszen a legjobb barátoddal hosszú évek után először ellenfélként néztek farkasszemet…

– Fordított utat jártunk be, én a Vidiből jöttem, Spandler Csabi pedig most odaigazolt. A piros-kékekkel szembeni párharc miatt már valóban nincs bennem túlzottan nagy drukk, hiszen, ha jól számoltam, már a tizedik meccsem lesz ez ellenük. Csabinak viszont ez lesz az első a Puskás ellen, biztos vagyok benne, hogy benne frissek még az itteni élmények. Egyébként minden nap beszélünk egymással telefonon vagy üzenünk egymásnak, mindketten nagyon várjuk a találkozást. Ebben a kilencven-kilencvenöt percben nincs barátság, ha velem szemben jön, és olyan lesz a szituáció, keményen odalépek neki, és biztos vagyok benne, hogy ez fordítva is így történik majd, ha a helyzet úgy hozza. Mindenesetre félre kell tennünk az érzelmeinket, a saját játékunkat kell a lehető legjobban és leghatékonyabban játszanunk, és meg kell nyernünk a találkozót, hogy a győzelem újabb lökést adjon nekünk a következő fordulókra.