Négy forduló ment le a bajnokságból, a csapat veretlen, nyolc pontot szerzett. Elégedett vagy?

– Való igaz, hogy eddig senki sem tudott legyőzni bennünket, ám azt sem szabad elfeledni, hogy az Újpest és a Fehérvár elleni hazai mérkőzéseinken négy pontot vesztettünk. A lila-fehérek ellen a félidőben 3–1-re vezettünk, aztán kiegyenlítettek, legutóbb pedig szintén valami hasonló dolog történt, hiszen uraltuk a meccset a Vidivel szemben, aztán az utolsó akciójukból gólt kaptunk. Az eddig megszerzett nyolc ponttal nem lehetünk elégedetlenek, de az a nyolc lehetne tizenkettő is, és akkor még sokkal jobban állnánk. Ugyanakkor örülök, hogy csapatként remekül működünk, mindenki hajt a másikért, ami szép reményekre jogosíthat az elkövetkezendő időszakban is.

A fehérváriak ellen tényleg úgy nézett ki, hogy megvan a meccs, amikor jött az a bizonyos gól…

– Legelőször is, azt szeretném hangsúlyozni, hogy addigra már több góllal kellett volna vezetnünk, hiszen rengeteg nagy helyzetünk volt, senki sem csodálkozott volna, ha az első félidőben hármat rúgunk, és lezárjuk a találkozót. Bár a Vidi kiegyenlített, újra meg tudtuk szerezni a vezetést, a legvégén pedig „le kellett volna nyelnünk” a labdát. Nem tettük, hozzájuk került a játékszer, egy megpattanó távoli lövéssel egalizáltak – ezt mindenképpen ki kell elemeznünk, hogy máskor így ne veszítsünk két pontot.

Még egy pillanatra révedjünk a közelmúltba: a Ferencváros ellen megszerezted első NB I-es gólodat. Hogyan élted meg azt a pillanatot?

– Természetesen fantasztikus élmény volt, hiszen a legjobb magyar csapat, a bajnoki rekorder ellen, idegenben találtam be. Ráadásul az én gólommal szereztük meg a vezetést, ami külön öröm a számomra, ugyanis egyrészt sikerült megadnom az alaphangot, másrészt védőként nem a gólszerzés az elsődleges feladatom, sokkal inkább az, hogy a saját kapunk előtt igyekezzem elhárítani a veszélyt. Mindenesetre örülök, hogy az én szempontomból és a csapatéból is extrát tudtam nyújtani azon az összecsapáson. A Fradi-meccs előtt sokat gyakoroltuk a pontrúgásokat, és lám, meg is lett az eredménye – ezt megint csak hatalmas pozitívumként értékelem.

A következő ellenfelünk az elmúlt szezon ezüstérmese, a Kecskemét lesz, ellenük tavaly három találkozón mindössze két pontot szereztünk. Mi kell ahhoz, hogy ezúttal le tudjuk győzni őket?

– Azt hiszem, nem kockáztatok sokat azzal, ha kijelentem: megint nagyon nehéz dolgunk lesz ellenük. Természetesen, mint mindig, most is a három pont megszerzésének reményében utazunk hozzájuk. Rendkívül szervezett együttesről beszélünk, minden játékosuk pontosan tudja, mi a feladata a pályán, s azt maradéktalanul végre is hajtja. Sokat futnak, jól kombinálnak, de amint azt az MTK elleni vereségük is bizonyítja, nekik is vannak azért gyenge pontjaik – komolyan ki kell elemeznünk a játékukat, és legalább ugyanolyan fegyelmezettnek kell lennünk, mint ők. Mindazonáltal mi is tisztában vagyunk a saját képességeinkkel és erényeinkkel, ha ezeket sikerül kiaknáznunk, győztesen térhetünk haza a lila-fehérektől.