Két év kölcsönjáték után visszatértél a Puskás Akadémia első csapatába. Hogyan érzed magad a régi társak közt?

– Ahhoz képest, hogy két esztendeig nem itt játszottam, hamar felvettem a fonalat, könnyen ment a visszailleszkedés. Ebben természetesen sokat segített, hogy sok embert ismertem, a csapat nagy részével előtte is baráti viszonyban voltam, a változásokhoz pedig sikerült alkalmazkodnom. Nagyon sokat jelentett, hogy itt vannak a velem egykorúak, Komáromi Gyuszi és Posztobányi Patrik, akikkel végig együtt játszottunk a korosztályos csapatokban és az utánpótlás-válogatottban is. De az idősebbek, Szolnoki Roliék is rengeteget biztatnak, segítenek.

Bár az Újpest elleni találkozón a rendes játékidő letelte előtt egy perccel álltál be, akár a meccs hőse is lehettél volna, ha eléred azt a beadást…

– A szerencse sajnos nem volt velem, pár centivel lemaradtam, de remélem, lesz még hasonló lehetőségem, és ha legközelebb hasonló helyzetbe kerülök az ellenfél kapuja előtt, góllal tudom segíteni a csapatot.

A gólszerzésen kívül milyen tervekkel vágtál neki a szezonnak?

– Húszéves vagyok, nyilván az az első számú ambícióm, hogy minél több játékpercet gyűjtsek az első osztályban. Bár a középpályán remek játékosaink vannak, úgy vélem, ha sikerül megfelelő mennyiségű tapasztalatot szereznem és élek a bizalommal, beverekedhetem magam akár a kezdőbe is. A csapatszintű tervekkel kapcsolatban pedig annyit szeretnék mondani, hogy rendkívül boldogok lennénk, ha sikerülne kivívnunk az európai kupaszereplést.

Ebben nagy segítségünkre lehetne, ha a sereghajtó Mezőkövesd ellen megszereznénk harmadik idegenbeli sikerünket az idényben. Mi kell ahhoz, hogy győztesen hagyjuk el a pályát Kuttor Attila együttesének otthonában?

– Legelőször is, szeretném leszögezni, hogy a tabellán elfoglalt helyük ide vagy oda, nagyon veszélyes ellenfél vár ránk Kövesden. Épp ezért esélyekről, illetve papírformáról nem is igazán szeretnék beszélni, idegenben lépünk pályára egy sikerre éhes hazai csapat ellen – úgy kell odamennünk, hogy mindenképpen nyerni akarunk, és százszázalékosan oda kell tennünk magunkat. A stílusukat jól ismerjük, rendkívül kellemetlen, mélyen védekező együttes, amelyet csak akkor tudunk legyőzni, ha még náluk is szervezettebbek leszünk, és könyörtelenül kihasználjuk az előttünk adódó lehetőségeket. Szinte biztosan nem lesz sokgólos meccs, úgyhogy nincs mese, be kell rúgnunk a helyzeteinket!