Csereként beállva egy gól, egy gólpassz – gyakorlatilag eldöntötted a Mezőkövesd elleni meccset…

– Igyekeztem, hiszen ez volt a feladatom… Az első félidő nagyon rosszul nézett ki, kaptunk egy gólt, a Kövesdnek pedig ennyi elég volt, hiszen végig arra készültek, hogy betalálnak, aztán megvédik az előnyüket. A játékrész vége felé már uraltuk a játékot, mi birtokoltuk többet a labdát, aztán a szünet után a cseréknek köszönhetően még nagyobb nyomást gyakoroltunk rájuk, és a végén nyerni tudtunk, aminek nagyon örülök.

Azért egy mondatban ne intézzük el a szerepedet ebben a győzelemben. Adtál egy zseniális labdát Mikael Soisalónak, majd a góloddal bebiztosítottad a sikert. Amikor beálltál, érezted, hogy jó passzban vagy?

– Hittem benne, hogy jól tudok teljesíteni, és boldog vagyok, hogy meg tudtam hálálni a bizalmat. Ami a gólpasszt illeti, nem szeretek hátrafelé játszani, így amikor átvettem a labdát és láttam, hogy Lamin Colley és Mika is beindul, gondoltam, megnézem, Mika milyen gyors – örömmel mondhatom, hogy megfelelő a sebessége… (Nevet.) Vele egyébként addig egyszer edzettem együtt, sok időnk nem volt összeszokni és beszélgetni, de a gólpasszt megköszönte.

A gólodnál külön öröm volt látni azt a fiatalos pimaszságot, ahogyan Riccardo Piscitelli mellett elpöccintetted a labdát…

Nagyon jó labdát kaptam Szoszótól, láttam, hogy a kapus rosszul mozdul ki, arra számítottam, hogy ha elérem, bele tudok úgy pöckölni, hogy gól legyen – így lett.

Mondhatjuk, hogy NB I-es karriered során most játszottál a legjobban?

Azt hiszem, igen, már csak azért is, mert gólt és gólpasszt egyszerre még nem jegyeztem – külön-külön persze már mindkettő összejött. Nagyon remélem, hogy lesz olyan összecsapás, amikor többet is sikerül összehozni belőlük, és akkor még boldogabb leszek.

Az elmúlt szezonban huszonhat bajnokin léptél pályára, a vége felé többnyire kezdőként, mostanában viszont csereként szállsz be. Adott ez extra motivációt?

– Természetesen, bár a csapatban senkinek sincs bérelt helye, mindenkiben ott van a bizonyítási vágy, akár kezdőként, akár csereként lép pályára. Senki sem szeret a padon ülni, de az, hogy ki kezd, a mester döntése, nekem az a dolgom, hogy minél jobban teljesítsek, és ha sikerül, akkor biztosan meg is kapom a lehetőséget.

Most éppen szélsőként…

A támadószekcióban mindenhol feltalálom magam, legyen az a center, az árnyékék vagy éppen a szélső posztja. A csapatba kerülésért keményen meg kell dolgozni, ott kell bizonyítani, ahová éppen beállítanak – állok a kihívások elébe. Ha a jövőben is úgy tudok teljesíteni, mint a Mezőkövesd ellen, akkor nem lehet baj.

Hat forduló alatt tizenegy pontot gyűjtött a csapat, s jelenleg a harmadik helyen állunk. Nagyjából ilyen startra számítottál?

– A pontszámunk lehetne több is, ha az Újpest és a Vidi ellen nem hullajtottunk volna el két-két pontot, most toronymagasan vezetnénk a bajnokságot. De ez a futball, minden csapatnak vannak ilyen meccsei, ha az elkövetkezendő találkozókon mifelénk billen a mérleg nyelve, akkor nem lesz probléma, és megőrizhetjük, sőt javíthatjuk is a dobogós pozíciónkat.