Milyen gondolatok futottak át a fejeden, amikor elpöccintetted a kövesdi kapus mellett a labdát?

– Leírhatatlanul jó érzés volt, nagyon boldog vagyok, hogy már az első pályára lépésem alkalmával segíteni tudtam a csapatot. Azért vagyok itt, hogy gólokat szerezzek, illetve helyzeteket alakítsak ki a többieknek, úgyhogy álomszerű volt a kezdés, remélem, a folyatás is hasonló lesz.

Hornyák Zsolt hamar bedobott a mély vízbe. Milyenek voltak az első benyomásaid a magyar bajnokságról?

– Az FC Riga együttesétől érkeztem ide, s mivel még csak egy félidőnyi tapasztalatom van, nagyon nehéz bármit is mondani ebben a témában. Azért annyit talán megkockáztathatok, hogy érzésem szerint valamivel nagyobb az iram, és az egész bajnokság profibbnak tűnik. A lett ligában mi voltunk a legjobb csapat, így mindenki a védekezést választotta ellenünk, így nem lepődtem meg, hogy a Mezőkövesd is hasonló stratégiával lépett pályára.

Az átigazolási időszak legvégén kerültél hozzánk – miért pont Magyarországot, a Puskás Akadémiát választottad?

– Nagyon sok jót hallottam a klubról, és a Puskás egyértelműen jelezte, hogy komolyak a szándékai velem kapcsolatban. Mint minden labdarúgónak, nekem is rendkívül fontos, hogy érezzem, nem csak nézelődnek a piacon, hanem engem akarnak megszerezni. Úgy éreztem, a karrierem szempontjából is előrelépést jelent, hogy Magyarországra igazolhatok, s ebben két olyan honfitársam is megerősített, akik már játszottak itt, és sok jót mondtak a klubról. Aztán közvetlenül a vezetőedzővel is beszéltem, aki szintén meggyőző volt, úgyhogy itt vagyok…

Azt már a Kövesd elleni meccs után is elmondtad, hogy zökkenőmentes volt a beilleszkedés. Már barátokat is szereztél az öltözőben?

– Nyugodtan mondhatom, hogy igen. Lamin Colleyval, Jonathan Levivel, Brandon Ormonde-Ottewill-lel és Quentin Maceirasszal is az első pillanattól fogva nagyszerűen megértjük egymást, de a magyar srácok is nagyon nyitottak, velük is jóban vagyok. Különösen Gruber Zsomborral, mert ő adta a gólpasszt… (Nevet.) Nagy Zsolttal is beszélgettem már, remek ember és nagyszerű futballista, alig várom, hogy visszatérjen, és együtt játszhassunk.

És milyen játékos Mika Soisalo?

– Azt hiszem, a fizikumomra és gyorsaságomra nem lehet panasz, szeretem az egy az egy elleni párharcokat, ez talán már a Mezőkövesd ellen is kiderült.

Milyen célokat fogalmaztál meg, amikor Magyarországra igazoltál?

– Leginkább azt, hogy jól akarok futballozni – mint már említettem, komoly előrelépést jelenthet a pályafutásomban, ha a magyar bajnokságban rendszeresen szerepet kapok. Jelenleg azon dolgozom, hogy sikerüljön tökéletesen beilleszkednem az együttes játékába, és hatékonyan segíteni abban, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból, és minden fronton jó eredményeket érjünk el. Ha ugyanis csapatszinten jók és eredményesek leszünk, annak az egyes játékosok sem látják kárát.