– Mint a legtöbb embert, engem is kiskoromban fertőzött meg a labdarúgás. Móron nőttem fel, rengeteget fociztunk a testvéremmel a nagymamám udvarán, és idővel elkezdtem játszani a helyi csapat, a Móri SE színeiben. Aztán középiskolába Fehérvárra kerültem, és Vidi utánpótlásában folytattam a pályafutásomat, majd megyei, illetve NB III-as szinten futballoztam, illetve Németországban is belekóstoltam az amatőrligába – mesélt játékospályafutásáról U16-os csapatunk nyáron kinevezett vezetőedzője.

Mikor tetted le a voksodat az edzői szakma mellett?

– Már középiskolás koromban érdekelt a taktika, az edzések felépítése, a csapatok menedzselése – nem légből kapott gondolat volt tehát, hogy tréner akarok lenni. Volt egy időszak, amikor párhuzamosan csináltam a kettőt egymás mellett, de aztán úgy láttam, az amatőr foci már elveszi az időt az edzősködéstől.

Arról, hogy megszerezted az A-licencet, még a Fejér megyei napilap is megemlékezett…

– Akkoriban Móron dolgoztam, és nagyon büszke vagyok, hogy felvettek, hiszen ötszáz jelentkezőből csak huszonöten kaptuk meg a zöld jelzést.

Alighanem jó döntést hoztál, hiszen többek között lehetőséget kaptál a Ferencvárosnál és a Fehérvárnál is. Módszeresen építetted fel a karrieredet?

– Arra mindig nagyon odafigyeltem, hogy mindig tudjak szintet lépni, de ne hagyjak ki egy lépcsőfokot sem. Mórról Dunaújvárosba kerültem, ahol két évig a tizennégy-tizenöt évesekkel foglalkoztam a másodosztályban, majd újabb két esztendeig a FTC-nél dolgoztam ugyanezzel a korosztállyal. Egyrészt remek volt, hogy az élvonalban kaptam munkát, másrészt nagy megtiszteltetés volt Magyarország legnépszerűbb klubjánál tevékenykedni. Jó volt belekóstolni a Fradi-közegbe, de igazán az volt a célom, hogy egyszer a Vidinél dolgozhassak, így amikor 2019 januárjában hívtak Fehérvárról, bevallom, nem sokat gondolkodtam, egyből igent mondtam. Nagyon szép négy és fél évet töltöttem Fehérváron, ahol egyébként már az U16-osokkal és az U17-esekkel dolgoztam. Többek között ott kristályosodott ki bennem, hogy hozzám a felsőbb korosztályok állnak a legközelebb, ott tudok a legtöbbet segíteni.

Kifejezetten utánpótlásedzőnek tartod magad, vagy vannak a felnőttfutballal kapcsolatos ambíciód is?

– Nyilván szívesen kipróbálnám magam a „nagyok” között is, de nem mindenáron. Ha olyan lehetőség jönne, ahol azonosulni tudnék a szakmai elképzelésekkel és a célkitűzésekkel, akkor kipróbálnám a felnőttfocit, de egy kiemelt akadémia U16-os csapatát vezetni is nagyon szép és megtisztelő feladat.

Fehérvári kötődésed dacára épp a Vidit hagytad ott a Puskás Akadémia miatt. Miért váltottál?

– A klubigazgató, Tóth Balázs keresett meg a nyáron. Bevallom, életem egyik legnehezebb döntése volt elhagyni a Vidit, ugyanis valóban ezer szál fűz a klubhoz, megbecsültek, és még sikeresek is voltunk. Ám régóta szimpatizálok a Puskással is, 2019 óta mindig itt voltam a Puskás–Suzuki-kupán, és ellenfélként is sokszor megfordultam az akadémián – mindannyiszor elfogott az érzés, hogy egyszer jó lenne itt dolgozni. Hosszas tépelődés után aztán úgy határoztam, itt folytatom, hiszen, ha Magyarország egyik legnagyobb és legjobb akadémiája hív, akkor nem lehet nemet mondani…

Az első benyomások alapján jól döntöttél?

– Nos, már két hónap után kijelenthetem: jobb edző vagyok, mint amikor idekerültem. Igazi inspiráló közegbe kerültem, ahol olyan emberek vesznek körül, akiktől rengeteget tudok tanulni. Ráadásul azok, akiket annak idején a Vidi-pályán csodáltam, most a főnökeim, kollégáim, gondolok itt Tóth Balázsra, Polonkai Attilára, Sándor Gyurira, Vaskó Tomira – szóval az élet érdekes rendező. Kicsit izgultam is, amikor beléptem a kapun, de a fogadtatásom nagyszerű volt, mindenki rendkívül segítőkész – családias, összetartó klub a Puskás Akadémia.

Mit hoztál magaddal képzeletbeli zsákodban?

– Nem kezdő edzőként érkeztem ide, hiszen nyolc éve dolgozom első osztályú utánpótláscsapatokkal. Ennyi idő alatt kialakult a saját edzői filozófiám. Az a célom, hogy az általam képviselt értékeket belecsiszoljam az itteni munkába, s ezáltal én is hozzájáruljak ahhoz, hogy az akadémia még magasabb szintre tudjon lépni. Ha ez így lesz, nagyon boldog leszek.

Edzőként kire nézel fel a legjobban?

– Egyértelműen Pep Guardiolára. Ha megkérdezik, melyik a kedvenc külföldi csapatom, azt válaszolom, hogy olyan nincs, csak kedvenc edzőm, az pedig ő. Mindig annak az együttesnek figyelem árgus szemekkel a meccseit, amelynél ő dolgozik, ez így volt a Barcelona, a Bayern München és most a Manchester City esetében is. Ő volt az első olyan tréner, aki megmutatta a világnak, hogy a csúcsra szórakoztató, szép futballal is fel lehet jutni.

Ezek szerint attraktív focit látunk majd az U16-osainktól?

– Védekezésben és támadásban is a kezdeményező játékot kedvelem, szeretem azt, ha az én csapatom irányítja az eseményeket a pályán. Erre törekszünk, ezt igyekszünk felépíteni július óta, még az eredménynél is fontosabb, hogy ez a játékstílus megjelenjen a mérkőzéseinken. Ha jó a futball, és jól felépített a játék, akkor a gólok és a pontok is jönni fognak… Ami a srácokat illeti, többen közülük szép jövő előtt állnak, és alkalmasak arra, hogy ebben a felfogásban futballozzanak. Koncentráltan dolgoznak az edzéseken, beleállnak munkába, nem kell őket noszogatni. Egy kicsit több életet, több kommunikációt még bele lehetne tenni a pályán, ezen a téren még fejlődnünk kell, de szépen haladunk lépésről lépésre, és bizakodó vagyok a szezonkezdet előtt.