Visszakerültél a kezdőcsapatba a Zalaegerszeg elleni találkozón, a kezetekben volt a győzelem, a végén még sem volt ok az ünneplésre. Milyen volt a hangulat az öltözőben a meccs után?

– Mindenki hatalmas csalódásként élte meg a történteket, mert úgy éreztük, hogy nagyon jól dolgoztunk az elsőtől szinte az utolsó percig. Nagy munka volt abban az 1–0-s vezetésben, és már egy kicsit a győzelem ízét is éreztük, s akkor egy pillanat alatt megváltozott minden. Nagy csend volt az öltözőben, mindenki magába szállt, és azon gondolkodott, mi lehetett volna jobb.

És mi lehetett volna jobb?

– A Zete ellen sajnos nem először fordult mostanában elő, hogy gólt kapunk a legvégén, de abban azért nem hiszek, hogy átok ülne rajtunk abban a stadionban – számomra ennek a meccsnek egy tanulsága van, mégpedig az, hogy az utolsó másodpercig százszázalékosan kell koncentrálni a pályán. Összességében úgy érzem, mindenki becsülettel végezte a dolgát, belülről azt éreztem, hogy irányítjuk a mérkőzést, jól játszunk, helyzeteket alakítunk ki, de csak egy gólt sikerült szereznünk, mert a befejezéseknél hiányzott a pontosság.

Pénteken a két évvel ezelőtti ezüstérmes Kisvárda vár ránk, amely nem kezdte jól a bajnokságot. Mindennek ismeretében hogyan látod az esélyeket?

– Határozott meggyőződésem, hogy úgy kell felkészülni erre az összecsapásra is, mintha a Ferencváros ellen játszanánk. Óriási hibát követnénk el, ha a tabellán elfoglalt helyük alapján ítélnénk meg a várdaiakat, akik egyébként a Fradit is megszorongatták. Egyébként is mindig azok a mérkőzések a legnehezebbek, amikor elvárás a győzelem, márpedig, ha be akarjuk pótolni az elvesztett pontokat, akkor nincs mese, nyernünk kell. Szerintem, akárcsak az eddigi mérkőzéseken, most is meglesznek a helyzeteink, remélem, többet fogunk értékesíteni belőlük, mint a legutóbbi két fordulóban.