– Jó egy kicsit kimozdulni, és együtt lenni reggeltől estig a srácokkal, tehát a csapatépítés szempontjából is nagyszerűek az ilyen alkalmak, amellett, persze, hogy már a következő, Fradi elleni mérkőzésünkre készülünk – számolt be hévízi napokról az Arsenal-nevelésű balbekk. – Csakúgy, mint a nyári edzőtáborban, Lamin Colley a szobatársam – pozitív, laza, jó srác, aki szeret sokat aludni… (Nevet.) Amúgy csak jókat tudok róla mondani, s nem mellékesen remek futballista is.

Nagy Zsolt visszatérésével sem veszítetted el a helyedet, Hornyák Zsolt pedig nemrégiben egyenesen a magyar bajnokság egyik legjobb balbekkjének titulált. Minden kerek mostanában?

– Hát, mindez kétségtelenül jól hangzik, bár meg kell jegyeznem, hogy számomra mindig is a csapat a legfontosabb. Mindenesetre törekszem rá, hogy lehető legegyenletesebb teljesítményt nyújtsam. Joe személyében nagyszerű játékos tért vissza a csapatba, akivel remekül megértjük egymást a bal oldalon, de talán még fontosabb, hogy a minőségen túl igazi vezéregyéniséget kaptunk vissza vele. Hasonló a stílusunk, gyakran keressük egymást a labdával, sokszor segít ki engem a védekezésben, én pedig törekszem arra, hogy minél hatékonyabban támogassam őt a támadásoknál, tényleg úgy érzem, hogy a legjobbat hozzuk ki egymásból. Ami a mester dicséretét illeti, boldog vagyok, hogy élvezem a bizalmát, s a továbbiakban is jó teljesítménnyel szeretném igazolni, hogy bármikor számíthat rám. Mindenesetre mindig remek érzés ilyen pozitív dolgokat hallani, komoly önbizalmat ad, amit megint csak a csapat javára fordíthatok. Egyébként nem  figyelem a többi együttes balhátvédjeit, igyekszem kizárólag magamra koncentrálni, illetve azokra célokra, amelyeket el szeretnénk érni a csapattal.

A csapat jó formában van, hat mérkőzés óta veretlen, legutóbb legyőztük és megelőztük az Újpestet. Mit jelenthet ez a győzelem az egész szezonunk szempontjából?

– Azt hiszem, mindenki tudja, mennyire fontos volt az az összecsapás, s az, hogy az utolsó percben nyertük meg, még különlegesebbé tette a sikert. A csapatnál most remek a hangulat, tele vagyunk önbizalommal, nagyszerű a társaság, tényleg remekül kijön mindenki mindenkivel. Bár most már a Ferencváros elleni mérkőzésen van a hangsúly, annyit még elmondanék a legutóbbi hat mérkőzésről, hogy látszott: képesek vagyunk egymásért harcolni a pályán – nos, ezt szeretnénk tovább vinni, s addig folytatni a sorozatot, ameddig csak lehetséges.

Jelenleg a harmadik helyen állunk – ha sikerül hosszú ideig megőriznünk a formánkat, meddig juthat el a csapat?

– Tudom, hogy ez most kissé klisés lesz, de vállalom: tényleg mindig csak a következő meccsre fókuszálunk, és nem tekintünk túlzottan előre. Ezzel a hozzáállással szerintem az idény végén is jó pozícióban találjuk magunkat.

Ahogyan említetted is: a válogatott szünet után a Fradi következik – gondolom, ellenük már csak az utolsó pillanatban elveszített kupameccs miatt is kettőzött erővel készültök…

– Mindkét oldalnak lesz miért revánsot vennie, hiszen valóban kikaptunk tőlük a kupában, de azért azt se felejtsük el, hogy előtte egymás után kétszer megvertük őket a saját pályájukon, ami nem sűrűn történik meg velük. Bár legutóbb nem állt mellettünk szerencse, akkor is óriásit küzdöttünk, és mint mindig, most is mindent megteszünk majd azért, hogy a számunkra kedvező eredmény szülessen – tudjuk, hogy képesek vagyunk rá!